A Sakál napja (film)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Sakál napja
Rendező:	Fred Zinnemann
Producer:	John Woolf Julien Derode David Deutsch
Forgatókönyvíró:	Kenneth Ross
Főszerepben:	Edward Fox Michael Lonsdale Derek Jacobi Delphine Seyrig
Zene:	Georges Delerue
Operatőr:	Jean Tournier
Jelmeztervező:	Joan Bridge Rosine Delamare Elizabeth Haffenden
Vágó:	Ralph Kemplen
Forgalmazó:	Universal Pictures
Bemutató:	1973. május 16.
Időtartam:	145 perc
Díj(ak):	ld. a "Díjak és jelölések" fejezetnél
Nyelv:	angol, olasz, francia
IMDb

A Sakál napja (The Day of the Jackal / Chacal) 1973-ban készült színes, angol–francia politikai thriller. A film Frederick Forsyth 1971-ben megjelent bestsellerje alapján készült, mely magyar nyelven is többször megjelent.

Tartalomjegyzék 1 A történet 2 Érdekességek 3 Főszereplők 4 Díjak és jelölések 4.1 Oscar-díj 4.2 Golden Globe-díj 4.3 American Cinema Editors, USA 4.4 BAFTA-díj 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A történet

A francia katonatisztek által létrehozott titkos szervezet, az OAS sikertelen merényletet kísérel meg De Gaulle elnök ellen. Az összeesküvőket letartóztatják, vezetőjüket, Bastien-Thiry ezredest kivégzik. Az OAS három főre apadt vezérkara külföldre menekül, s újabb tervet eszel ki a francia elnök meggyilkolására. Elképzelésük, hogy a merénylettel egy külföldi bérgyilkost bíznak meg, aki ismeretlen a francia hatóságok számára. Kiszemeltjük vállalja a munkát, ám szigorú feltételeket szab. Fedőnévként a Sakált választja. Hamarosan a francia hatóságok gyanút fognak az országban elszaporodó bankrablások miatt. Még nem tudják, hogy az OAS ezzel a módszerrel kívánja előteremteni a Sakál által meghatározott munkadíjat. A titkosszolgálat végül csellel elrabolja, Olaszországból Franciaországba hurcolja és kínvallatás alá veti az OAS vezetőinek bizalmi emberét, Wolenskit. A megkínzott férfi halála előtt kiejti a száján a „Sakál” szót. Ezen az apró nyomon indulnak el a biztonsági szervek emberei. Mivel De Gaulle nem hajlandó a tervezett merénylet miatt változtatni a hivatalos programján, különbizottság jön létre az elnök védelmére és a Sakál felkutatására. A feladattal a rendőrfőnök a legjobb emberét, Lebel főfelügyelőt bízza meg. Közben a Sakál sem tétlenkedik. Hamis anyakönyvi kivonat segítségével igazolványokat szerez, útlevelet lop, elkészítteti a merénylethez szükséges speciális fegyvert, majd Franciaországba utazik a bűntény kivitelezésére. Noha az OAS egyik emberétől értesül arról, hogy a francia hatóságok tudomást szereztek a személyéről, mégsem mond le a merénylet végrehajtásáról. Az idő vészesen fogy az elnök következő nyilvános szerepléséig, ami ráadásul a nagyszabású július 14-i ünnepségek alkalmával lesz. Lebel minden ravaszsága és a hatóságok minden igyekezete ellenére a Sakál rendre kisiklik a számára állított csapdákból, s úgy tűnik, senki nem képes megakadályozni a gyilkosságot…

[szerkesztés] Érdekességek

• A Sakál napja volt Frederick Forsyth első megfilmesített könyve. A szerző azt nyilatkozta, hogy a Sakál alakját a hírhedt, s akkoriban még körözés alatt álló terrorista, Carlos személye ihlette.

• Az OAS (Organisation de l'Armée Secrète) a 60-as évek hírhedt francia terrorszervezete volt: egykori katonatisztek hozták létre, akik bosszút akartak állni De Gaulle elnökön (1890–1970), mivel elismerte Algéria függetlenségét. Több merényletet kíséreltek meg ellene, a Sakáléra azonban a filmben is látható módon nem került sor. De Gaulle 1969-ben visszavonult a politikától.

• A háromszoros Oscar-díjas Fred Zinnemann (1907–1997) ezt a filmjét hét év szünet után forgatta. A rendező olyasvalakit akart a főszerepre, aki merőben másképp néz ki, mint amilyennek az ember egy profi bérgyilkost elképzel.

• A Sakált Michael Caine szerette volna eljátszani, de Zinnemann nem akart sztárt a főszerepre. Edward Foxot A közvetítő (1971) című Joseph Losey-filmben nyújtott teljesítménye alapján választotta. Évekkel később A negyedik jegyzőkönyv (1987) című Forsyth-adaptáció főszerepét Caine játszotta.

• A főszerepre Roger Moore neve is felmerült, de Zinnemann ugyanazért utasította el őt, mint Caine-t.

• A forgatás 1972. június 1-jén kezdődött Bécsben. További forgatási helyszínek voltak: Róma, Genova, Nizza, Párizs és London. A belsőket a párizsi Studios de Boulogne-ban rögzítették, ahol a Gare Montparnasse-t is felépítették.

• Georges Delerue zeneszerző korábban az Egy ember az örökkévalóságnak (1966) című filmben is együtt dolgozott a rendezővel.

• Edward Fox és Delphine Seyrig még ugyanabban az évben Joseph Losey Babaház (1973) című filmjében is együtt szerepeltek.

• Adrien Cayla-Legrand összesen 4 filmben játszotta De Gaulle szerepét: először 1966-ban, utoljára 1978-ban. A Sakál napja volt az első filmje, amelyben nevét a stáblistán is feltüntették, s ebben harmadszorra játszotta az egykori francia elnök szerepét.

• Edward Fox első leforgatott jelenete az az epizód volt, amelyben az OAS három vezetője felbéreli a Sakált. A három napig tartó forgatás eredménytelenül zárult, mert Fox túl mereven játszott. Zinnemann egy hosszabb autós túrára vitte főszereplőjét, melynek során az ominózus jelenetet is megbeszélték. A visszatérést követően a megismételt felvétel tökéletesen sikerült: Fox ráérzett a karakter stílusára.

• Az egyik jelenetben a Sakál belenéz a szálloda vendégkönyvébe, hogy megtudja Colette nevét és címét. A könyvben szereplő nevek közül három valójában a stáb néhány francia tagjáé volt: Louis Pitzele (rendezőasszisztens), René Strasser (kameramann), William Holt (díszlettervező).

• A film vége felé egy közel 8 perces bravúros jelenetben nincsen semmilyen párbeszéd vagy kísérőzene, csupán különféle környezeti zajok és zörejek.

• Zinnemann világhírű westernje, a Délidő (1952) cselekményében különösen fontos motívum az idő, ám csupán 13 alkalommal látható benne órát ábrázoló közelkép, míg A Sakál napjában 31-szer.

• 1997-ben Michael Caton-Jones remake-et készített a filmből A Sakál címmel. Az eredeti történetet alaposan átdolgozták, de a gyenge produkció a sztárszereposztás (Bruce Willis, Richard Gere, Sidney Poitier) ellenére is zömmel kedvezőtlen kritikákat kapott.

[szerkesztés] Főszereplők

• Edward Fox (a Sakál / Paul Oliver Duggan / Per Lundquist)
• Michael Lonsdale (Lebel felügyelő)
• Derek Jacobi (Caron)
• Terence Alexander (Lloyd)
• Michel Auclair (Rolland ezredes)
• Eric Porter (Rodin ezredes)
• Alan Badel (a miniszter)
• Delphine Seyrig (Madame Colette de Montpellier)
• Tony Britton (Thomas felügyelő)
• Olga Georges-Picot (Denise)
• Denis Carey (Casson)
• Adrien Cayla-Legrand (Charles De Gaulle elnök)
• Cyril Cusack (a fegyverkészítő)
• Maurice Denham (Colbert tábornok)
• Jean Marin (Wolenski)
• David Swift (Montclair)
• Jean Sorel (Bastien-Thiry ezredes)

[szerkesztés] Díjak és jelölések

[szerkesztés] Oscar-díj

• 1974 jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás

[szerkesztés] Golden Globe-díj

• 1974 jelölés legjobb film
• 1974 jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
• 1974 jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv

[szerkesztés] American Cinema Editors, USA

• 1974 jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás

[szerkesztés] BAFTA-díj

• 1974 díj Ralph Kemplen, legjobb vágás
• 1974 jelölés legjobb film
• 1974 jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
• 1974 jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv
• 1974 jelölés Michael Lonsdale, legjobb férfi epizodista
• 1974 jelölés Delphine Seyrig, legjobb női epizodista
• 1974 jelölés Nicholas Stevenson, Bob Allen, legjobb hang

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Sakál napja az Internet Movie Database oldalain
• Részletes angol nyelvű filmismertető
• Egy másik angol nyelvű filmismertető
• Képkockák a filmből