Üszkösödés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az üszök (gangraena) a koagulációs nekrózis egy fajtájának tekinthető. Leggyakrabban a végtagok egészének vagy egy részének (pl. arteriosclerosis következményekét), vagy a lábujjak (pl. diabetes mellitus miatti) elhalását jelenti.

Tartalomjegyzék

1 A gangraena fajtái
2 Lásd még
3 Források
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A gangraena fajtái

Száraz üszkösödés: a legtöbbször artériás elzáródás miatt elhalt perifériás végtag szürkés-fekete, a vízvesztés miatt száraz.
Nedves üszkösödés: rothasztó baktériumok (például bakteriális felülfertőzésből) a szövetet elpuhítják, elfolyósítják, mely kékesfeketévé válik. Azért veszélyes, mert a bakteriális toxinok a véráramba jutva a beteg életét is veszélyeztethetik. A seb az anaerob rohasztó baktériumok által termelt anyagcseretermékek miatt erősen bűzössé válik.
Gázgangraena: leggyakrabban a Clostridium perfringens okozza. Mivel hamar terjed a környező szövetekre, órákon belül halált okozhat. A baktérium miotoxinja az izmokat károsítja, de az odavándorló neutrofil granulocitákat is. Először ödéma, majd nekrózis alakul ki. Az ödéma megnyomásával sercegő hangot hallunk a termelődő gázok miatt. A seb fájdalmas, duzzadt, belőle gázbuborékokat tartalmazó savós-véres váladék ürülhet.
Fekélyesedő üszkösödés: a Bacillus fusiformis és a Spirochaeta refringens okozza. A garatban, a mandulákon és a külső genitáliákon is megjelenhet.
Felfekvéses fekély: hosszantartó ágyhozkötöttség esetén a nyomásnak kitett területeken jelenik meg, ami viszont gondos ápolással elkerülhető. Tartós intubáció pedig garatfekélyt okozhat.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források

Pathológia jegyzet (Dr. Szakáll Szabolcs)
A pathologia alapjai (Kumar, Cotran, Robbins, 1992, Semmelweis Kiadó, ISBN 9638154233)
Histopathologiai gyakorlatok (Dr. Nemes Zoltán, 2005, Debrecen, DEOEC)