Ópium

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

ópium aratás

A mák éretlen termésének a levegőn koagulált nedve, amely sokféle alkaloidát tartalmaz (morfin, kodein, papaverin, stb.) Erős narkotikum. A gyógyszeripar fájdalomcsillapítóként, görcsoldóként, stb. használja. Rómában, Perzsiában, Indiában már időszámításunk előtt is használták. Európában a 17. századtól a vezető fájdalomcsillapító.

[szerkesztés] Története

Az ópium régies neve "áfium", ami a nyugat-törökországi Afyon tartomány nevéből származik. Az ópium története időszámításunk előtt kezdődött, Európában és Ázsiában egyaránt ismerték. Évszázadokon keresztül szinte csak az ópiumot ismerték, mint kábítószert, csodatévő erőt tulajdonítottak neki, a gyógyászat kezdeteitől használták. A használatára vonatkozó első adatok több, mint 3500 évesek. Abban az időszakban amikor gyógyszerként használták, az ópiumot kizárólag szájon át vették be. A 18. században már felismerték gyilkos hatását. Kábítószerként először Törökországban használták. Tartós használata teljes testi-lelki összeomláshoz vezet.

[szerkesztés] Hatóanyaga, változatai

Az ópium és származékai az ópiátok, ezek az anyagok a központi idegrendszerre hatnak.

1805-ben különítették el legfontosabb hatóanyagát, a morfint, más néven morfiumot. Ezen kívül a kodein, hidrokodein, a papaverin, heroin, metadon.

[szerkesztés] Felhasználása

Az ópium évezredek óta használatos nyugtató, fájdalomcsillapító szer. A 17. század végéig szinte minden fájdalomcsillapító készítményben szerepelt. A görög és római orvosok már gyakran használták, egyes népek csodatévő erőt tulajdonítottak neki. 1805-ben Friedrich Wilhelm Adam Sertürner vonta ki a mákból az ópium fõ hatóanyagát, egy rendkívül erõs fájdalomcsillapítót, a morfint. Ezt tekintjük az első ópium-alkaloidnak. 25 különböző alkaloidot tartalmaz. Kábítószerként először a 14. században használták, a 20. században rohamosan teret hódított a heroin, kodein és más, rendkívül erős függőséget okozó alkaloidja.