Metadon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A metadon egy szintetikus opioid, fájdalom- és köhögéscsillapító, 1937-ben állította elő először Max Bockmühl és Gustav Ehrhart német kutató. Függőséget okoz, de elvonási tünetek csak 2-4 nap elteltével jelentkeznek, és rendszerint enyhék. Kereszt-tolerancia révén eredményesen csökkenti a heroin megvonásakor keletkező súlyos tüneteket, ezért alkalmazzák elvonókúrák során (Dole-Nyswander módszer). A pácienseket először metadonra állítják át, majd fokozatosan csökkentve az adagot teljesen megszüntetik a kábítószer adását. Másik alkalmazási mód a hosszú távú fenntartó kezelés. Ilyenkor nem csökkenő, hanem állandó, beállított adagot kap a függőségben szenvedő beteg. Ez éveken, évtizedeken keresztül is tarthat. Bár a függőséget ez nem szünteti meg, mégis sok előnye van az ilyen alkalmazásnak is:

• az ily módon "konvertált" függőség kisebb egészségügyi problémákat okoz, mint az eredeti
• ebből adódóan kisebbek a betegellátás költségei
• mindig ismert összetételű anyaghoz jut a beteg, így nem áll fenn a véletlen túladagolás veszélye
• a szert elérhető áron (és nem mellékesen: legálisan) tudja beszerezni, így nem lehetetlenül el anyagilag, és nem kényszerül bűncselekményekkel előteremteni a drog árát
• az anyag ellenértéke nem a kábítószermaffiát gazdagítja.

[szerkesztés] Készítmények

• Depridol