Witold

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy Witold, teljes nevén litvánul: Vytautas Didysis, lengyelül Witold Wiełki (1350. k. Litvániában - 1430. október 27. Trakai) Litván nagyfejedelem, de csak 1392-től vehetjük ténylegesen annak.

Apja Kestutis nagyfejedelem, aki folytonos harcban állt a hatalomért fivérével Algirdassal (Olgerd), mely háború tovább dúlt Vytautas és Algirdas fia a Jogailának nevezett Ulászló között. Litvánia uralma alá tartozott ez időben Fehéroroszország és Ukrajna területe, valamint egyes nyugat-orosz földek is. Az állandó belső ellentétek az ország erejét jelentős mértékben apasztották, ráadásul több oldalról is fenyegetve volt az Arany Horda, Oroszország és a német lovagrend részéről. Litvánia hivatalosan pravoszláv ország volt, de a római katolikus keresztes német lovagok folytattak ellene keresztes háborúkat, mert az ő szemükben az ortodoxok eretnekek voltak. Az ,,eretnekség elleni harc" valójában a keleti irányú terjeszkedéseket leplezte.

A litvánoknak a szövetségi viszonyban álló Lengyelországgal sem volt felhőtlen a viszonyuk, korábban 1344-ben Magyarország, azután 1345-ben Magyarország, Lengyelország és Csehország Litvánia ellen vezérelt hadjáratokat.

A litvánok tettek kísérleteket (igaz csupáncsak elvétve) Moldva meghódítására, ezzel beleütköztek a lengyelek és a magyarok érdekeibe, mert azok ugyanúgy igényt tartottak a román fejedelemség feletti szuveranitásra (ezzel szemben a kis ország mindhárom hatalommal szemben fegyveresen megvédte függetlenségét).

1382-ben mikor Kestutis meghalt (meggyilkolták) a harcok újból kitörtek, ami 1384-ben békével lezárult, s Ulászló és Vytautas megosztozott a hatalmon, ennek ellenére továbbra is azon munkálkodtak, hogy egymás rovására szerezzék meg a teljeskörű hatalmat. Witold terve az volt, hogy megszerezze a litván királyi címet is, akárcsak Ulászló, aki jelenleg a nagyfejedelmi széket birtokolta.

1386-ban Ulászló feleségül vette I. Lajos magyar király leányát Hedviget (Szent Jadwiga) és Lengyelország királya lett, Litvánia katolizált, s ezzel megszületett a két állam közt a krewoi unió. Litvániában továbbra is Witolddal megosztva uralkodott, aki gyakran fellázadt ellene. Amellett Witolddal nem volt annyira ellenséges a Német lovagrend és az oroszok sem, előbbi azért, mert a lengyelekkel már régóta állandósuló ellentéte ismételten csak háborúvá mérgesedett, s igyekezett a vele legközelebbi szembenálló hatalomhoz fordulni segítségért, ezért támogatta fegyverrel Vytautast. Ulászló felajánlotta neki az ország feletti régensi uralmat, amit unokatestvére (mivel az volt) elfogadott és az 1392-es egyezmény értelmében a litván nagyfejedelem lett.

Uralma alatt megszilárdította a központi hatalmat, letörte a lázadó főurakat és visszaszorította a tatárokat.

Sem az ortodox, sem a katolikus vallás nem vert mély gyökereket soha sem az országban, mert egészen a reformáció koráig a litván parasztok még mindig régi pogány isteneiknek szolgáltak. Az uralkodó sértetlenül hagyta ezt a hierarchiát, de csupáncsak azért, mert az ország belső érdekei ezt megkívánták, hiába hangoztatt ellenkezőt néhány jelenkori történész.

Witold 1398-ban a német lovagrend seregével, a Timur Kutlug tatár kán által ellűzött Tokmatis kán hadaival és lengyel segédhadakkal megerősítve, megtámadta az Arany Hordát. Az 1399. évi augusztusi vorszklai ütközetben súlyos vereséget szenvedett Kutlugtól, aki elfoglalta tőle Szmolenszket.

A Német lovagrend ezután ellene fordult és a trónra ugyancsak pályázó Shvitrigailát, Ulászló testvérét akarta segíteni. Lengyelország-Litvánia több hadjáratot indított ellenük. Shvitrigailát legyőzték, de a német lovagokkal szemben alulmaradtak, akik elfoglalták Litvániától Zmudzot (a történeti Szamogitiát) 1404-ben. A két uralkodó most már végleg félretette nézeteltérését és megállapodtak, hogy közös erővel gyűrik le a mindkettejüket fenyegető teuton lovagrendet.

Witold biztatására a zmudziak fölkeltek a németek ellen (1408). 1409-ben a két ország egyesítette haderejét és hadaüzent a lovagrendnek. Witold litván és válogatott orosz ezredekből álló serge, egyesülve Ulászló jelentős számú cseh és román segédhadaktól támogatott lengyel hadaival benyomultak Szamogitiába.

Ulrich von Jungingen nagymester 1410 elején leromboltatott három határmenti várat, s ezen az útvonalon a lengyel-litván haderő június 24-én átlépte a porosz határt és a lovagok fészkét Marienburgot vette célba. Velük szemben egy feltehetőleg aznos létszámú lovagrendi sereg (amit már német zsoldossergek alkottak) állt ellen. A döntő grünwaldi csatában, ahol mindkét fél teljes erőit bevetett Witold általános támadást vezényelt a német balszárny ellen, ami véres kudarccal végződött, csapatait szétverték és a Rile folyón túlra szorították. Szerencséjére a német erők hamar visszatértek üldözéséből és majdnem bekerítették a lengyeleket. A még megmaradt időt Wytautas arra használta fel gyorsan, hogy óriási erővel hozzálátott sorai rendezéséhez és miután részben ez sikerült is neki még egy utolsó rohamra indult. Támadása sikerrel járt és a lengyeleket hátulról szorongató németeket leverve kétoldalú támadással a lovagrendi sereget bekerítették és megsemmisítették. A harc miatt kifáradt seregek pihenőt kaptak, majd július 18-án folytatták útjukat. Marienburgot a lovagok még megvédték, de hatalmuk már végleg megtört. Witold visszakapta Szamogitiát és ezt követően a két ország nagyhatalommá emelkedett. 1429-ben Witold bejelentette újból igényét a litván királyi címre, amit Ulászló húzodozva elfogadott, de még mielőtt megkoronázhattákvolna, 1430-ban meghalt.