VI. János bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

VI. (Kantakuzénosz) János (1347-1354) bizánci császár

[szerkesztés] A hatalom megragadása

Johannesz Kantakuzénosz anyai ágon rokona volt a Palaiologoszoknak, és 1328-ban III. Andronikosz teljhatalmú irányítójává tette a birodalom ügyeinek. Amikor a császár meghalt, őt lett az alig kilenc éves trónörökös, V. János régense. Ilyen minőségében erős ellenzéke akadt, mire elmenekült, császárrá kiáltotta ki magát VI. János néven és polgárháborút kezdett, melyet végül ő nyert meg az Oszmán Birodalom segítségével. Ekkor bevonulhatott Konstantinápolyba, és a törvényes uralkodót háttérbe szorítva egymaga kormányozta a Bizánci Birodalmat.

[szerkesztés] VI. János uralma és bukása

Ebben az időben az amúgy is gyenge lábakon álló birodalmat minden irányból támadás érte: a szerbekkel és a genovaiakkal folyt csatározás. Ez utóbbiaknak kolóniája volt Galatában, és pénzügyeik szorosan összefonódtak a bizánci udvaréival. A másik oldalon pedig ott volt a kockázatos szövetség a törökökkel, akik egyébként a Jánosok uralma vége felé (1354-ben) szereztek állandó területet Európában: Gallipolit.

A császár a belső gondokat előszeretettel oldotta meg idegenek alkalmazásával, zsoldot azonban képtelen volt fizetni, így hadereje saját városait fosztogatta, hogy megélhessen. Emellett jelentős terheket is rótt alattvalóira, akik az eleve népszerű Palaiologosz János mellett foglaltak állást, és zökkenőmentessé tették annak hét évnyi háttérbe vonultság után bekövetkező hatalomátvételét.

[szerkesztés] Utóélete

Jánost kolostorba záratták, ahol felvette a Joazáf Khrisztodulosz nevet. Fiai temették el a Peloponnészoszi-félszigeten, Misztrában. Négykötetes Történelem c. műve, mely az 1320-1356 közötti időszakot foglalja össze, kritikával olvasandó, és szerencsére rendelkezésünkre áll összehasonlítási alapként Gregorasz Niképhorosz munkája. A császár könyvének érdeme, hogy egységes, az eseményeket pedig a főszereplő – önmaga – köré rendezi, viszont nem megbízható azon esetekben, amikor nem közvetlenül róla van szó.