Verbunkos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A verbunkos német eredetű szó, a Werbung fogadást, édesgetést, szerzést, toborzást jelent. A tánccal egybekötött verbuválás célja az volt, hogy a magyar parasztlegényeket katonai szolgálatra toborozza. Tempója váltakozva lassú és gyors, figurái virtusosak.

Sokszor a cigányok zenéjének is titulálják, mert sok roma származású zenész volt akkor, akik többek között ezt űzték.

Tartalomjegyzék

1 Története és eredete
2 Kategorizálás
- 2.1 Szólóverbunk
- 2.2 Körverbunk
3 A verbunkos és a műzene kapcsolata
4 Híres verbunkos szerzők

[szerkesztés] Története és eredete

A szatmári béke után a főnemesi udvarok újra a kultúra központjaivá váltak, ahol virágzó, nyugat-európai szintű zenei élet alakult ki. A magyar művészeket így most már nem csak az egyház, hanem a nemesek is támogatták.

A verbunkos zene és táncritmus a magyar népzenéből származik, és emellett sokban hasonlít a csárdáshoz is. Mindkettőre jellemzőek a hegedűn felcsendülő dallamok; a páros ütem; a lassú kezdet, amelyet egy gyors második rész követ.

Az első ismert verbunkos dal 1784-ben keletkezett, Bengráf József szerzeménye: „Ballet Hongroise”.

[szerkesztés] Kategorizálás

A verbunkost, mint táncot két csoportra lehet osztani.

[szerkesztés] Szólóverbunk

az egész országban elterjedt
napjainkig is látható és hallható

[szerkesztés] Körverbunk

eredetileg kimondottan a katonák tánca volt
jelenleg más szerepe is van: legényavatáson, legénybúcsúztatón és búcsúkon lehet hallani és látni

[szerkesztés] A verbunkos és a műzene kapcsolata

A verbunkost a 19. század folyamán egyenlőnek tartották a magyar népzenével.

Szinte minden európai szerző zenéjére rányomta bélyegét (pl. Joseph Haydn, Johann Nepomuk Hummel, Johannes Brahms). Továbbá híres magyar szerzők, mint Erkel Ferenc és Liszt Ferenc zenéjében is erős verbunkos befolyással találkozhatunk.