Tormay Cécile

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Tormay Cécile portréja a Napkelet lexikonában

Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. – Mátraháza, 1937. április 2.) : írónő, műfordító, közéleti szereplő.

Középnemesi családba született. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, az MTA tagja, államtitkár. Édesanyja Barkassy Hermin. Iskolai tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900. és 1914. közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elősegítették.

Első könyvei az Apródszerelem, (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt, (1911) a kisemberek életét ábrázolta. Megjelent angol, német, olasz, holland, finn, észt nyelven is. A Régi ház, (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. Ez a könyv is számos nyelven megjelent, az USA-ban is kiadták. Bujdosó könyv (1921–22) naplószerű regényéből az 1918. október 31-től 1919. augusztus 8-ig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) hiánypótló ismeretek szerezhetők. Német, angol és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebersberg Kunó felkérésére latinból magyarra fordítja középkori legendáinkat Magyar Legendárium, (1935) címen. Útiélményeiről szól a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és a A túlsó parton (1934) után a A fehér barát (1939) az írónő halála következtében befejezetlen maradt. 1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet c. folyóiratot.

Az 1918–19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű szervezetet, az I. világháború során kivérzett magyarság újraélesztésére.

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Mme Curie halálával megüresedett székbe. Ez év július 16.-i megnyilatkozásában itt is síkraszállt Trianon ellen. 1936-ban jelölték a Nobel-díjra. 1937-ben megosztva megkapta volna az Irodalmi Nobel-díjat, de halála ezt megakadályozta.