Tipitaka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tipitaka, Tripitaka (páli nyelven: hármas kosár), az úgynevezett „hinajána-buddhizmus" páli nyelvű szent iratainak gyűjteménye a Kr. e. utolsó századokból.

Három részből (kosár) áll:

1. Vinajapitaka (fegyelem kosara), amely a szerzetesi élet szabályainak gyűjteménye. Tárgyalja a vétségeket és a nyilvános gyónást, valamint a szerzetesek és az apácák mindennapi életének szabályait. Közöl néhány legendát is Buddha életéből.

2. Szutta-pitaka (prédikációk kosara), Buddha beszédeit tartalmazza, a Tipitaka legjelentősebb, irodalmi szempontból legértékesebb része. Öt gyűjteményből áll: Díghanikája (hosszú hyűjtemény), 34 hosszú beszéd, amelyek közül a legfontosabb a „Maháparinibbána-szutta" (nagy beszéd az örök nirvánába jutásról, t. i. Buddha haláláról); Maddzshima-nikája (középső gyűjtemény), 152 beszéd, köztük vannak a legrégebbi és legszebb, valóban Buddhától származó prédikációk; Szanjutta-nikája (csoportosított gyűjtemény), 2889 dogmatikai fejtegetés és legenda; Anguttara-nikája (dolgok felsorolása növekvő sorrendben) „mi az egy", „mi a kettő", stb. felépítésű dogmatikai felsorolás; Khuddaka-nikája (rövid gyüjtemény), 15 különböző műfajú gyűjtemény (nem prédikációk) összefoglalása: vallásos versek, bölcs möndások, állatmesék, stb.

3. Abhidhamma-pitaka (hittételek kosara), dogmatikai fejtegetéseket, illetve meghatározásokat tartalmazó gyűjtemény.

A prédikációk formája próza, stiláris felépítésük kötött. Bevezető mondatuk az évszázadokon át történő szóbeli hagyományozásra utal: „Így hallottam. Egyszer a Magasztos (itt és itt) tartózkodott"; ezután vagy kérdéssel fordult valaki Buddhához, és ő válaszolt, vagy Buddha fordult tanításával az összegyűlt szerzetesekhez. Nyelve, a páli, a hindu papság hivatalos nyelvével, a szanszkrittal egyetemben (amely Buddha korában már holt nyelv volt), a korabeli népnyelvek egyike.

[szerkesztés] Források

Buddhista lexikon ISBN 9637570306