Theokritosz (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Theokritosz, Theokritos, Theocritus (Szürakuszai, Kr. e 305 körül - ?, Kr. e. 260 körül) görög költő

Fiatalkorát szicíliában élte le, s minden bizonnyal itt vált költővé, legalábbis a Kr. e. 270-es évek közepén keletkezett 16. idilljével még Szürakuszai uralkodóját, II. Hierónt igyekezett mecénásul megnyerni. Szülőföldjéről azonban -feltehetőleg az uralkodó támogatásának elmaradása miatt- Egyiptomba költözött át (a Kr. e. 270-es évek vége felé írt 17. idill már Ptolamaiosz Philadelphoszt dicsőíti), s huzamosabb időt töltött el a tudományt és a költészetet nagyvonalúan pártfogoló alexandriai Ptolemaiosz-udvar vonzásáben, mindamellett a szicíliai táj és mondavilág továbbra is színesen fel-felidézett költői élményanyaga maradt. Valószínűleg a vég is Egyiptomban érte, bár az sem kizárható, hogy a kor egyik szellemi központjává vált Kósz szigetén halt meg.

Theokritosz maga nem rendezte kötetbe a verseit, egyebek közt ez is oka lehet annak, hogy számos, az ókorban neki tulajdonított vers elveszett. A még fellelhetőeket a Kr. e. I. században tette közzé -más költők alkotásaival együtt- a tarszoszi Artemidórosz, az első önálló Theokritosz-kiadást pedig Artemidórosz fia, az Augustus római császár idején élt Theón gondozta. Theokritosz neve alatt ránk közel 3000 sor maradt. A költői hagyaték zömét az a mintegy 31 vers alkotja, amelyeket az ókorban „eidüllion"-oknak (Képecske, mai ejtés szerint: Idill) neveztek. Ehhez járul hozzá két tucatnyi epigramma, egy képvers és egy Athénaiosznál idézett néhány soros részlet.

Az utókorra Theokritosz elsősorban az idilljeivel hatott. Görögországban elsősorban Bión és Moszkhosz léptek a nyomába. Méltó követője a római irodalomban Vergilius volt.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.