Türk rovásírás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Türk rovásírás
Típus:	Hangjelölő
Nyelv(ek):	török
Időszak:	kb. 600-700
ISO 15924 kód:	Orkh
Írásirány:	balról jobbra
Lásd még: Ábécék származás szerinti listája

A türk rovásírás (vagy Orkhon írás) a legkorábbi ismert török írásrendszer, amely az orkhoni feliratokról ismert. Az írást 1889-ben fedezték fel egy mongóliai expedíció során, amelynek a célja az Orkhon-völgy egy 8. században épült emléke volt. Az írás szogd eredetű. Később használta az Ujgur Birodalom. A „jenyiszeji” változat kilencedik századi kirgiz írásokból ismert. Valószínű, hogy a magyar rovásírás is rokona (vagy leszármazottja).

[szerkesztés] Felfedezése

Az orkhon-völgyi feliratokat Nikolay Yadrintsev 1889-es expedíciója során fedezték fel. A leleteket Vasily Radlov tette közzé, s azokat a dán filológus, Vilhelm Thomsen fejtette meg 1893-ban. Az írás hasonló a Tu-jue (突厥 pinyin tú jué) által Kínában a Tang dinasztia ideje alatt hátrahagyott leletek felirataihoz.

A türk rovásírást néha rúnaalakúnak nevezik, a germán rúnákkal való külsőséges hasonlóságai miatt. Ez a hasonlóság azonban triviális, ugyanis az összes, kemény felületre írt írás ezt a tendenciát mutatja.

[szerkesztés] Betűi

A klasszikus ábécé
Használat			Átírás
önálló magánhangzók			A		/a/, /e/
			I		/ɯ/, /i/, /j/
			O		/u/, /o/, /w/
			U		/ø/, /y/, /w/
mássalhangzók	harmonizált	csak (¹) — hátsó, (²) — elülső nyelvállású magánhangzókkal	B¹	/b/	B²	/b/
			D¹	/d/	D²	/d/
			G¹	/g/	G²	/g/
			L¹	/l/	L²	/l/
			N¹	/n/	N²	/n/
			R¹	/r/	R²	/r/
			S¹	/s/	S²	/s/
			T¹	/t/	T²	/t/
			Y¹	/ʤ/	Y²	/ʤ/
		csak (¹) — Q csak (²) — K	Q	/q/	K	/k/
		bármely magánhangzóval	-Ç		/ʧ/
			-M		/m/
			-P		/p/
			-Ş		/ʃ/
			-Z		/z/
			-NG		/ŋ/
	nem harmonizált	+ magánhangzó	IÇ, ÇI, Ç		/iʧ/, /ʧi/, /ʧ/
			IQ, QI, Q		/ɯq/, /qɯ/, /q/
			OQ, UQ, QO, QU, Q	/oq/, /uq/, /qo/, /qu/, /q/	ÖK, ÜK, KÖ, KÜ, K	/øk/, /yk/, /kø/, /ky/, /k/
		+ mássalhangzó	-NÇ		/nʧ/
			-NY		/nʤ/
			-LT		/lt/, /ld/
			-NT		/nt/, /nd/
szóelválasztó jel			(nincs)
(-) — csak szóvégeken