Szolovjov D–30
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Szolovjov D–30 egy kétáramú gázturbinás sugárhajtómű. Az OKB–19 tervezőirodában fejlesztették ki Pavel Alekszandrovics Szolovjov vezetésével, és az Aviadvigatyel Rt. részeként működő Permi Motorgyár gyártja ma is egyes változatait. Az első széria és a legutólsó változatok közt mind teljesítményben, mind a műszaki színvonalát illetően nagyok a különbségek.
[szerkesztés] Története
A D–30 első változatát az 1960-as évek elején fejlesztették ki a Tu–134 utasszállító repülőgép számára, ennek a tolóereje 68 kN volt. Az I. sorozatot 1967-től gyártották, a II. sorozatot a Tu–134A számára 1970-től, majd a III. sorozatot a Tu–134A–3 és a Tu–134-B–3 zámára 1982-től készült. A II. sorozattól sugárfordítóval gyártották. Később a hajtómű D–30KP változatát az Il–76 teherszállító repülőgépbe, a D–30KU-t az Il–62M-be, a D–30KU–154-t pedig a Tu–154M-be építették be.
A modernizált, nagyobb tolóerejű, utánégetővel felszerelt kísérleti D–30F változatot 1972-ben a MiG–25 elfogó vadászrepülőgépen tesztelték. A legutolsó, legmodernebbbb változatát, a 95 kN (utánégetővel 155 kN) tolóerejő D–30F6-t a MiG–25 utódjába, a MiG–31 elfogó vadászrepülőgépbe építik.
[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása
A D–30 egy alacsony kétáramsági fokú gázturbina. Két tengelyes, kétrészes axiálkompresszorral. A kisnyomású kompresszor ötfokozatú, a nagynyomású kompresszor tíz kompresszor-fokozattal rendelkezik. A gyűrűs égéstér mögött két darab kétfokozatú turbina található. A nagynyomású turbina egy csőtengelyen van a nagynyomású kompresszorral, a kisnyomású turbina pedig a csőtengelyben futó tengellyel van a kisnyomású kompresszorhoz szerelve. A D–30-ban a kisnyomású kompresszorból a turbina külső köpenyében, a nagynyomású fokozat és az égéstér körül elvezetett levegő (külső, hideg áramkör) a turbinából kilépő meleg áramkörrel keveredik, és így hagyja el a fúvócsövet. A turbina beömlő nyílása, és a kisnyomású kompreszor első fokozata jégtelenítő rendszerrel rendelkezik.
