Serenata notturna
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Serenata notturna (D-dúr szerenád, K. 239) Wolfgang Amadeus Mozart szerenádja, amely 3 tételből áll:
- Marcia. Maestoso
- Menuetto
- Rondeau. Allegretto
A két együttesre írt szerenád a kézirat tanúsága szerint Salzburgban keletkezett (az egyik együttes nagybőgő nélküli vonóskar, a másik gordonka nélkűli vonósötös és üstdob) 1776 januárjában.
Egykorú rendeltetését nem ismerjük: Mozart éppúgy szánhatta újévi meglepetésnek nővére számára, mint kedves ajándékul a Lodron kisasszonyoknak.
A kettéosztott hangszeres egyűttes a barokk koncertálás gyakorlatát idézi fel, hangulatában mindvégig gondtalan játék és kedves humor nyilvánul meg. Az éji muzsikálás külső formáit is híven megjeleníti a nyitó Induló éppúgy, mint a záró rondó, ahol az elvonuló muzsikusok élethű ábrázolása kedvéért egy népszerű és a maga idején közismert bécsi utcai nóta hangjait is felidézi a zeneszerző.
| Wolfgang Amadeus Mozart szerenádjai |
|---|
| Finalmusik, K. 185 (167a) | Colloredo szerenád, K. 203 (189b), Serenata notturna, K. 239 | Haffner szerenád, K. 250 (248b) | Notturno négy zenekarra, K 286 (269a) | Postakürt szerenád, K. 320 | Gran Partita, K. 361 (370a) | Esz-dúr szerenád, K. 375 | c-moll szerenád, K. 388 (384a) | Eine kleine Nachtmusik, K. 525 |
