Notturno négy zenekarra
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A D-dúr Notturno négy zenekarra, K. 286 (K. 269a) Wolfgang Amadeus Mozart egyik remekműve.
Három tételből áll:
- Andante
- Allegretto grazioso
- Menuetto
A mű keletkezése hasonló feltételezésre ad okot, mint az éppen egy évvel korábban írt Serenata notturna: Mozart ezt is az új év küszöbén, 1776/1777 fordulóján írta, Salzburgban. (Lehetséges, hogy a három tételhez eredetileg egy befejező rondót is tervezett.) Egy év alatt azonban jelentősen fejlődött Mozart zeneszerzői leleménye és technikai készsége: ez lemérhető azon a tényen is, hogy míg a két zenekarra írt Serenata notturna előadó apparátusai egyenrangúak, itt az első zenekar viszi a főszerepet, a másik három a visszhang funkcióját tölti be, mesterien megvalósított fokozatossággal.
Az echo hatást már többen sikerrel próbálták ki, Michael és Joseph Haydn művei között számos követendő példát találhatott Mozart. Nála azonban ez a közkeletű effektus bámulatra méltó invenciógazdagsággal, rafinált humorral és kimeríthetetlen változatossággal jut érvényre. A legnagyobb akusztikus szenzációt a menüett kürt-fanfárjai keltik: nyolc kürt versengve megszólaltatott riadója záporoz a hallgatóra.
| Wolfgang Amadeus Mozart szerenádjai |
|---|
| Finalmusik, K. 185 (167a) | Colloredo szerenád, K. 203 (189b), Serenata notturna, K. 239 | Haffner szerenád, K. 250 (248b) | Notturno négy zenekarra, K 286 (269a) | Postakürt szerenád, K. 320 | Gran Partita, K. 361 (370a) | Esz-dúr szerenád, K. 375 | c-moll szerenád, K. 388 (384a) | Eine kleine Nachtmusik, K. 525 |
