Racka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

? Juh Státusz: háziasított
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) Alcsalád: Kecskefélék (Caprinae) Nem: Ovis Faj: O. aries
Tudományos név
Ovis aries Linnaeus, 1758

A racka egy régi magyar juhfajta, amelynek első leírásai és régészeti maradványai a 15-16. századból származnak, de egyes elképzelések szerint a honfoglalás óta a magyarok társa volt. Sokáig az alföldi és erdélyi birkapásztorok meghatározó állata volt, mára azonban a magyarországi összállományban a többi hagyományos fajjal (cigája, cikta) együtt sem tesz ki 5%-ot példányszámuk.

Tartalomjegyzék 1 Megjelenés 1.1 A hortobágyi racka 1.2 A gyimesi racka 2 Szaporodás 3 Gazdasági haszna 4 Forrás 5 Hivatkozások

[szerkesztés] Megjelenés

A fajtának két változata létezik, a hortobágyi és a gyimesi racka.

[szerkesztés] A hortobágyi racka

Elsősorban a Kiskunságban, főleg Bugacon, illetve a Hortobágyon alakult ki és maradt fenn. Egyedülálló különlegessége a mindkét nemre jellemző, V-alakban elálló, egyenes, sokszorosan csavart szarv.

Nincs közvetlen bizonyíték arra az elméletre, hogy honfoglaló őseinkkel került a Kárpát-medencébe, de sokatmondó az a nyelvészeti adat, hogy őseink a finnugor eredetű juh szót eredetileg csak a rackára értették. Első régészeti és írásos emlékei a 16-17. századból maradtak fenn. Évszázadokon keresztül meghatározó juhfajta volt, a 19. század második fele óta a finomgyapjas fajták, elsősorban a merinó szorította vissza.

A racka közepes termetű juh, a kosok marmagassága 72 centiméter, tömegük 55-75 kilogramm, kb. 0,5 méter hosszú, csavart szarvaik tengelye 90-110°-ot zár be. Az anyajuhok kisebbek: átlagosan 66 centiméter magasak, tömegük 35-45 kilogramm, szarvuk pedig átlagosan 30 centiméteres, és 50-60°-os szöget zár be.

A racka gyapja meglehetősen durva, 120-200 mikron közötti, tincses szerkezetű. Szőre hosszú, 25-30 cm. Két fajtaváltozata létezik, a fehér és a fekete. A ritkább fekete színváltozat bárány korától kezdve teljes szőrzetét tekintve fekete, és bőre és nyelve is pigmentált. Idősebb korára megőszülhet. A fehér változat gyapja krémszínű, a pofa és a lábak viszont világosbarnák. A fiatal fehér rackák születésükkor vagy teljesen barnák, vagy elöl barnák és testük hátsó részén sárgásfehérek. Ez utóbbi változat gyapja hosszabb és hullámosabb a feketéénél. A racka gyapja nem értékes , viszont gereznájának kultúrtörténeti jelentősége van: abból készült a pásztoremberek ismert subája.

Húsa tápláló, jó minőségű, ízletes, a jövőbeni bioélelmiszerként való felhasználására már lépések történnek. A fajta jó tejelőnek számít, a bárányok választása után kb. 60 liter tejet ad. Ma a tenyésztési célt az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet határozza meg, és a Magy Juhtenyésztő Szövetség feladata a végrehajtás.

[szerkesztés] A gyimesi racka

A gyimesi rackát Erdélyben tenyésztették ki, és jobban alkalmazkodott a mostoha időjárási körülményekhez. Az utóbbi húsz évben került Magyarországra kisebb állománya. Jelentősen különbözik fajtarokonától. Gyapja nem olyan durva, mint a hortobágyié, finomabb pehelyszálakkal kevert, színe szinte teljesen fehér, kivéve a szem körüli és a lábvégi barna-fekete foltokat. A gyimesi racka nőstényei sarló alakú szarvat viselnek, de ez meglehetősen rövid, sokszor nem is látszik. A kosok szarva csigaszerű 1,5-2,25 csavarulattal. A legnagyobb termetű juhfajta a rackajuhok csoportjában. A nőstények súlya 45-50 kg, a kosoké 80-90 kg. Nagyon igénytelen fajta. Rendszeresen fejik, tejtermelése jó.

[szerkesztés] Szaporodás

A racka általában tél végén, tavasz elején ellik, többnyire egy bárányt. Ikerellés előfordulhat.

[szerkesztés] Gazdasági haszna

Jelenleg főleg genetikai tisztaságának megőrzése miatt tenyésztik, egyre több helyen látható mint turistalátványosság. A Fertő-Hanság Nemzeti Park, a Körös-Maros Nemzeti Park és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park nagyobb rackanyájakkal rendelkezik.

[szerkesztés] Forrás

• Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tõzsér János, Bedõ Sándor, Mezõgazda Kiadó, Budapest, 2003

[szerkesztés] Hivatkozások

• A Magyar Juhtenyésztők és Juhtenyésztő Szervezetek Szövetségének (MAJUSZ) lapja
• A Környezetvédelmi Minisztérium lapja
• A Duna-Dráva Nemzeti Park lapja
• Állatvédő oldal
• A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat