Quintus Ennius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Quintus Ennius (Rudiae, Kr. e. 239. - Róma, Kr. e. 169.), római költő.

Dél-Itáliából származott, ahol alapos görögös műveltségre tett szert. A második pun háború alatt a római seregben szolgált, mígnem Kr. e. 204-ben Szardínia szigetéről magával vitte Rómába Cato Censorius. Az Aventinuson lakott, igen szűkös körülmények között, lakótársa volt egy időben a gall rabszolgából lett komédiaköltő, Caecilius Statius, tanítványa pedig unokaöccse, a későbbi tragédiaköltő Marcus Pacuvius. Kedvelte a bort, mint a költői ihlet elősegítőjét. Idővel kapcsolatba került a legelőkelőbb római családok tagjaival, köztük a Hannibált legyőző Publius Cornelius Scipio Africanusszal is, akit költeményben („Scipio”) dicsőített. Elkísérte aetoliai hadjáratára Marcus Fulvius Nobilior consult Kr. e. 189-ben, győzelmét egyik költeményében ünnepelte. A hadvezér fia, Quintus Fulvius Nobilior a költőt római polgárjoghoz juttatta. Köszvényben halt meg, holttestét a Janiculuson égették el, hamvait szülővárosában helyezték örök nyugalomra.

Jelentősége a görög hatásokat befogadva kibontakozó római irodalom fejlődésében korszakalkotó. Fő műve, a 18 részre osztott „Annales” (Évkönyvek) honosította meg a latin irodalomban a hexameteres versformát. Ez a nemzeti eposz Róma múltját dolgozta fel Aeneastól a költő koráig. Ő volt az első, aki latinul elégiákat írt disztichonban, a hagyomány szerint saját sírversét is e formában írta meg. Latinra fordította Euhémerosz állam-utópiáját. „Epicharmus” című művében a pithagoreizmus bizonyos tanait szedte versbe. Élete végéig sokat foglalkozott görög drámák, tragédiák római színpadra való átdolgozásával, elsősorban Euripidész darabjait fordította le. A szatíra kifejlesztésével („Saturae” című műve) egy nagy jövőjű műfajt hívott életre, amelyet később az ókori irodalomtudomány (Quintilianus) joggal tekintett sajátosan rómainak.

A ciceroi - augustusi aranykorig Enniust a legnagyobb nemzeti költőként olvasták a rómaiak, aztán Vergilius Aeneise lépett az Annales nyomdokaiba, s Ennius lassan feledésbe merült. Életművének csupán szegényes töredékei maradtak fenn más antik írók idézeteiben.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)