Petzvál József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Petzvál József (számos forrásban Petzval) (Béla (Szepesség), 1807. január 6. – Bécs, 1891. szeptember 17.) mérnök-matematikus, egyetemi tanár, feltaláló, az MTA külső tagja (1873), a Bécsi Tudományos Akadémia tagja. Petzvál Ottó bátyja.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Díjai 4 Emlékezete 5 Irodalom 5.1 Saját írásai 5.2 Róla szóló irodalom 6 Lásd még 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

A modern fotográfiai objektívek lencserendszerének, valamint a modern katonai reflektor elődjének megalkotója egy szepességi német család második gyermekeként látta meg a napvilágot 1807. január 6.-án Szepesbélán. Két öccse közül Ottó később neves egyetemi tanár lett. Bár német családba született, egész életében magyarnak vallotta magát. Ifjúkoráról roppant titkolódzó természete miatt kevés feljegyzés maradt fenn.

Iskoláit Lőcsén és Kassán végezte. Bár jó tanuló volt, a matematikával hadilábon állt, egyszer tanév végén megbukott. Tanítója behívatta apját, majd közölte vele, hogy kár minden fáradságért és pénzért, fia „gyenge koponya”, és jobb lenne, ha iparos pályára küldené, az ifjú Petzvál azonban megmakacsolta magát, bemagolta az anyagot, majd sikeresen átment a pótvizsgán és folytatta tanulmányait. A kassai líceum ösztöndíjával került Pestre, az Institutum Geometricum-ba, ahonnan 1828-ban okleveles mérnöki diplomával a kezében távozott.

1828 és 1835 között Pest város mérnöke volt, közben megszerezte matematikából a bölcsészdoktori oklevelet is. 1832-től a pesti egyetemen matematikát és mechanikát, (1835-től egyetemi tanári minőségben), majd a bécsi egyetemen 1837-től 1877-ig matematikát adott elő.

62 évesen, 1869-ben nősült meg, házvezetőnőjét vette el. Gyermekük nem született, részben idős koruk, részben felesége korai (1873) halála miatt.

Tanári tevékenységének utolsó éveit nagyon megkeserítette tanártársaival folytatott folyamatos rivalizálása, és az ebből adódó rosszindulat. 1877-ben, hetvenedik születésnapján mondott le professzori állásáról, ez alkalomból az őt és tudományos eredményeit méltányoló I. Ferenc József császár a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta neki. A visszavonult tudós fokozatosan emberkerülővé és magányossá vált, látogatókat csak ritkán és kizárólag a régi barátok közül fogadott.

Bécsi otthonában, 1891. szeptember 17-én érte a halál. Örökösei, végakarata szerint, azok lettek, akik utolsó éveiben gondját viselték, ők azonban nem ismerték fel az ölükbe hullott hagyaték jelentőségét és sok, addig fennmaradt dokumentum elpusztult.

Bécsben temették el. A város azzal rótta le iránta érzett háláját, hogy sírhelyet adományozott neki és utcát neveztek el róla. Emlékművét 1901-ben a bécsi egyetemen állította fel a bécsi Fotográfiai Társaság, melynek egyik alapítója volt. Síremléke 1905-ben készült el, amit Bécs akkori polgármestere, Karl Lueger leplezett le.

[szerkesztés] Munkássága

Tudományos munkássága a matematikán kívül a mechanika, a ballisztika, a fénytan és a hangtan széles területeire is kiterjedt.

Főbb találmányai:

• Petzval objektív: 1840-ben szerkesztett, nagy fényerejű akromatikus kettős fényképészeti objektív, mely kialakításával és összetett lencserendszerével az addig szükséges hosszú (3-20 perces) megvilágítási időt a másodperc töredékére csökkentette. Gyakorlatilag változtatás nélkül, pusztán minimális korrekciókkal a mai napig a világ egyik legjobb portréobjektívje, az 1990-es évek végéig széles körben elterjedt volt, minőségét csupán a Tessar objektív (1902) tudta felülmúlni.

Lencséit 1841-től a Voigtlander cég építette e néven híressé vált gépeibe. A digitális technika térhódítása mára már jelentősen kiszorította a közhasználatból.

• Anasztigmát lencserendszer: Egy Petzvál hagyatékában talált feljegyzés egy olyan objektívről, mely nagy képszögre kiterjedő mezőben, lehetőleg nagy fényerővel ad asztigmatizmus mentes képet. 1860 körül saját szerkesztésű gépével fotogrammetriai méréseket végzett.

• Fényszóró: Az optika területén végzett kisérletei vezettek 1847-ben a mai katonai reflektorok elődjének számító fényszóró megalkotásához.

• Optikai felfedezése: Az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok. Ezt az (azóta tudományosan is igazolt) elvet használta fel Auer a róla elnevezett gázizzónál.

Petzvál kameráit is maga tervezte, portréobjektívjéhez 1840-ben egy egyszerű kamerát konstruált és azzal végezte kísérleteit.

• Orthoskop: néven jelentős, mindmáig alkalmazott rendszerű fényképezőgépet alkotott. Az egyik tájkép és reprodukciós lencséjéhez tervezett egy nagyméretű felvételekhez alkalmas, de könnyen hordozható optikai padszerű fényképezőgépet 1857-ben. Fő jellegzetessége, hogy egyetlen sínen tologatható az objektív, a film/lemeztartó egységek és a toldalékok is. Ez a mai műtermi kamerák őse, elődje.

[szerkesztés] Díjai

• Visszavonulása után, 1877-ben, 70. születésnapján a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.

[szerkesztés] Emlékezete

• A fotográfia terén kifejtett úttörő munkásságának emlékét őrzi az osztrák közoktatásügyi minisztérium által alapított Petzval érem, mellyel 1928 óta a tudományos fényképezés terén kimagasló eredményeket jutalmazzák.
• 1962-ben tiszteletére az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület megalapította az évenként kiosztásra kerülő Petzvál József-emlékérem kitüntetést.
• Budapesten (a XI. kerületben) a Petzvál József utca őrzi emlékét, ahol többek között ma KRESZ vizsgaközpont is működik.
• Bécsben és Braunschweigben is utcát neveztek el róla, röviddel halála után.
• A Holdon egy krátert is elneveztek róla. (átmérője: 150km, Koordinátái: 63°D, 113°Ny )

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Saját írásai

• Bericht über die Ergebnisse einiger dioptrischen Untersuchungen. (Pest, 1843.)
• Integration der linearen Differenzialgleichungen mit Constanten und variablen Coefficienten. (Wien, 1853–1859.) 2. köt.
• Theorie der Störungen der Stützlinien (bei Gewölben und Hängebrücken). (Leipzig, 1904– 1905.)
• Theorie der Tonsysteme. (Leipzig, 1904–1905.)
• Eigenschaften einer guten Camera-Obscura. (Wien, 1847.)
• Berichte über optische Untersuchungen. (Wien, 1857.)
• Über das neue Landschaft – als Fernobjektiv. (Wien, 1858.)

[szerkesztés] Róla szóló irodalom

• Erményi Lajos: Petzvál József élete és érdemei. (Bp., 1906.)
  
• Seress János: Petzvál József, 1807–1891. (Bp.: Tankönyvkiadó, 1954.)
  
• Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. (Bp., 1958.)
  

[szerkesztés] Lásd még

• Magyar akadémikusok listája

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Magyar Életrajzi Lexikon
  
• Rövid életrajza
• Magyarokról elnevezett kráterek a Holdon - Petzval kráter