Multinacionális vállalat

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A multinacionális vállalat (magyar közbeszédben multi) kifejezés olyan vállalatot jelöl, amely számos országban (gyakran több földrészen) rendelkezik telephellyel. Gyakran merül fel az a vád ezen vállalatokkal szemben, hogy a gazdasági versenyt korlátozni törekszenek.

Tartalomjegyzék 1 A multinacionális vállalatok és a helyi piacok 2 Globalizáció és a multinacionális vállalatok 3 Összeolvadás és akvizició 4 A multinacionális vállalatok és a munkavállalók

[szerkesztés] A multinacionális vállalatok és a helyi piacok

A multinacionális vállalatok nevét gyakran összemossák a transznacionális vállalatokéval, tévesen azokat is „multi”-nak nevezve. A multinacionális vállalatok (mint ahogy nevük is mutatja) tulajdonosai több nemzetből kerülnek ki, míg a transznacionális vállalatok tulajdonosai egy nemzetből kerülnek ki, gyakran egy elég szűk, behatárolható csoportból, általában kevesebb, mint 20 tulajdonossal (pl. Nike: Phil Knight, Bill Bowerman) vagy akár egyetlen ember (pl. Virgin cégcsoport - Richard Branson) tulajdonában vannak, bár több országban is folytatnak tevékenységet.

A multinacionális vállalatok a legdinamikusabban fejlődő vállalkozások közé tartoznak. Ennek oka többek között, hogy a vállalat egyes piacokon gazdasági erőfölényre tehet szert, továbbá képes pl. veszteségeinek országok közötti átcsoportosítására.

[szerkesztés] Globalizáció és a multinacionális vállalatok

A globalizáció ezeknek a vállalatoknak a megerősödésével jár. A globalizáció ellenzői gyakran a multinacionális vállalatok, mint a globalizáció jelképei ellen is fellépnek.

[szerkesztés] Összeolvadás és akvizició

A multinacionális vállalatok gyakran szereznek meg gyenge tőkeerejű, csődbe vagy kényszerhelyzetbe került kis- és középvállalatokat. A 20. század eleje óta sokszor előfordul, hogy vállalatóriások is egyesülnek (fúzió).

[szerkesztés] A multinacionális vállalatok és a munkavállalók

A multinacionális vállalatok újfajta, a korábbi kötődésektől eltérő lojalitást igényelnek alkalmazottaiktól. A multinacionális cégeknél az alkalmazottak és vezetők munkavégzése és előremenetele majdnem katonai szigorúsággal szervezett, racionálisan szabályozott keretek között megy végbe.

A multinacionális cégek igyekeznek éreztetni alkalmazottjaikkal, hogy kivételezett helyzetben vannak, mert van munkahelyük, magas presztizsű cégnél dolgoznak, általában jók a munkakörülményeik. Cserében ezért nemcsak a munkájukat kell jól elvégezniük, hanem számos részletes szabályzatnak kell eleget tenniük, dokumentálniuk kell a munkájukat és fejlődésüket, lojálisnak kell lenniük a céghez, továbbá elégedettséget kell sugározniuk, stb.

A multinacionális cégek megpróbálják az alkalmazottakat és vezetőket folyamatos pszichológiai tréningek segítségével integrálni és magatartásukat alakítani, azonban az alapvetően parancsuralmi szerkezet rengeteg olyan konfliktust vet fel, amelyet nem lehet, nem „politikus” nyíltan megbeszélni, ezért igen magas az ilyen munkahelyek stresszkeltő képessége.

A multinacionális vállalatok – erőfölényüket felhasználva, különösen a fejlődő országokban – általában megakadályozzák alkalmazottjaik szervezkedését, a szakszervezetek létrehozását.