Medveállatkák

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Medveállatkák

Medveállatka elektronmikroszkóp alatt

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Medveállatkák (Tardigrada) Spallanzani, 1777

Osztályok

Heterotardigrada
Mesotardigrada
Eutardigrada

A medveállatkák (Tardigrada) közeli rokonságot mutatnak az ízeltlábúakkal, de több tulajdonságukban eltérnek. Testüket kemény páncél fedi, melyet hidrosztatikus váz feszít ki. Ragadozók és növényevők is vannak közöttük. Méretük 0,2-1 mm-ig terjed.

A medveállatkákról az első feljegyzéseket J.A. Goeze készítette 1773-ban és „kis vízimedvéknek” nevezte el őket. A Tardigrada tudományos nevet Spallanzani adta neki 1776-ban, a név jelentése „lassan lépkedő”.

[szerkesztés] Előfordulásuk

Körübelül 750 fajuk ismert, a Himalájában (6000 m felett ) és a tengerek mélyén (-4000 m alatt) éppúgy megtalálhatók, mint a sarkvidékeken vagy az egyenlítő környékén.

Leggyakoribb életterük a zuzmók és mohák álltal uralt területek, de természetesen a világ bármely pontján fellelhetők, így homokdűnékben, tengerparton, tengerben, édesvízben, ahol akár elérhetik a 25 000 állat/liter sűrűséget is.

[szerkesztés] A medveállatka és a szélsőséges környezet

Hihetetlen túlélők. Képesek olyan alakot felvenni, amelyben elvesztik testük víztartalmának 99%-át. Életműködéseik ekkor felfüggesztődnek, és ebben az alakban évekig (akár 100 évig is) életképesek maradnak.

Néhány további példa:

Hőmérséklet: 151 °C-ra felhevítést néhány percig is képesek elviselni, és napokig tűrik az abszolút nulla fokhoz közeli hőmérsékletet.
Sugárzás: Raul M. May, a Párizsi Egyetem dolgozója mutatta be, hogy az állat egyes példányai túlélték az 570 000 rad Röntgen-sugárzást. (Az emberi szervezet 500 rad sugárzás hatására halálos sérüléseket szenved.)
Nyomás: A rendkívül alacsony nyomást (vákuum) és rendkívül magas nyomást (a földi légköri nyomás százszorosát) egyaránt eltűri szervezetük.