Mednyánszky Sándor Cézár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aranyosmedgyesi báró Mednyánszky Sándor Cézár (Beckó, 1824. július 9. – Hyeres, Franciaország, 1857. április 30.) római katolikus lelkész, az 1848–49-es szabadságharcban tábori főlelkész, majd a hadügyminisztérium hadlelkész osztályának igazgató tanácsosa. Mednyánszky László honvéd őrnagy, vértanú öccse. Mednyánszky László festőművész nagybátyja. Apja, báró Mednyánszky József részt vett a napóleoni háborúkban és Franciaországból nősült.

Mednyánszky Cézár és Psotta Móric honvéd ezredes rohamra vezeti a Zanini gyalogezred katonáit a kápolnai csatában (Than Mór festménye)

Teológiai tanulmányai elvégzése után, 1847. július 20-án szentelték pappá. Hívatását Dévényben, majd Zohorban gyakorolta. Főrendként részt vett az 1847-48-as, utolsó rendi országgyűlésen. A franciaországi forradalmi események hatására kezdetben konzervatív politikai nézeteit feladta és egyre inkább a liberális eszmék hirdetőjévé vált. 1848 decemberében híveivel együtt gyűjtést rendezett a sebesült honvédek számára. 1849. januárjában csatlakozott Görgei Artúr feldunai seregéhez, és áprilistól a hadtest főlelkésze lett. A magyar hadsereg tábori lelkészeinek nem volt katonai rangjuk, de a csatatéren is jelen kellett lenniük, és gyakran a harcban is szerepet vállaltak. 1849. február 27-én, a kápolnai csata második napján Mednyánszky Cézár kereszttel a kezében vezette rohamra a Zanini gyalogezred katonáit. 1849. június 24-én Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte a minisztérium hadlelkészi osztályának igazgató tanácsosává.

A szabadságharc leverése után, 1849 augusztusában édesanyja rokonaihoz, Franciaországba menekült. Jó barátságban volt Teleki Lászlóval és Kossuth Lajos megbízottjaként a francia baloldallal tartott kapcsolatot. Távollétében a császári hadbíróság kötél általi halálra ítélte és nevét jelképesen bitófára szegezték. Az 1850-es évek elején súlyos magánéleti válságba került, eljegyezte egy francia képviselő leányát és 1851-ben kilépett a papi rendből. Hogy anyagi ügyeit rendezhesse, 1853-ban kölcsönt vett fel és egy hajórakomány áruval Ausztráliába indult. Az áru az úton tönkrement, ezért Ausztráliában aranyásással kezdett foglalkozni, de egy rablótámadás következtében bal karját elvesztette. 1854-ben az Amerikai Egyesült Államok érintésével visszatért Franciaországba. Sem magánéleti, sem anyagi problémái nem rendeződtek ezért néhány év múlva öngyilkosságba menekült. Visszaemlékezéseit Báró Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból címmel 1930-ban adták ki Budapesten.