Libickozma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Somogy |
| Kistérség | Marcali |
| Rang | község
|
| Terület | 22,97 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8707 |
| Körzethívószám | 85 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Libickozma község Somogy megyében, a Marcali kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A falu Belső-Somogy északi részén található a Marcalit Kaposvárral összekötő vonalon, az egykori "legrövidebb" út mentén, mintegy 20 kilóméterre a Balaton déli partjától. Ma egyetlen aszfalt bekötőúton lehet elérni Somogyfajszról, de a környező erdőkön számos járható földút vezet keresztül, melyeken Pusztakovácsiból, Marcaliból (Boronka), Mesztegnyőről és Nagybajomból is meg lehet közelíteni.
[szerkesztés] Története
Libickozma Lybycz és Kozma egyesüléséből jött létre, mindkét falu létezett már a 14. században. A földbirtokosok gyakran váltották egymást, mivel a terület homokos talaja nem kedvezett, s ma sem kedvez a földművelésnek, a határban eredő Koroknai-vízfolyás és az Aranyos-patak azonban alkalmas volt malmok működtetésére (a címer is utal erre), melyeket bukógáttal felgyorsított víz hajtott. A molnárairól elhíresült község lakosait ezért „bukógátiaknak” hívták egykor, s hívják elvétve még ma is. A 18-19. században erdőségei miatt a környék betyárok kedvelt búvóhelyéül szolgált. A rengetegben álló csárda horvát gazdája, Pirók Márton (Marcin) maga is üzletelt a betyárokkal: mint mondják, még Sobri Jóskával is. Az 1930-as évekre a falu népessége – a hozzátartozó kisebb falvakkal és tanyákkal együtt (Szőkepuszta, Kopárpuszta, Háromház, Feketeberek) – elérte maximumát, az 1055 főt. A század közepétől ez a szám villámgyorsan kezdett csökkenni úgy, hogy mára a falu mindössze 45 állandó lakost (forrás: Somogyi Hírlap) számlál, ezzel megszerezve Somogy megye legkisebb lélekszámú községének címét. Az elnéptelenedés oka, ahogy más dunántúli ún. aprófalvak esetében is, a kedvezőtlen mezőgazdasági feltételek, s azoknak még kedvezőtlenebb kezelése (TSZ-esítés). Ellenhatásként jelentkezik ugyanakkor, hogy az 1980-as évektől egyre több külföldi (főleg német) – ahogy a helybeliek mondják, „gyüttment” –, illetve városbeli vásárol telket Libickozmán a nyugalom és a gyönyörű természeti környezet miatt, s beruházásaikkal javítják az infrastruktúrát. 10 éve van már a faluban teniszpálya, az utóbbi években pedig – a falusi turizmust mégjobban elősegítendő – halastavat alakítottak ki a kertek alján, és egy erdei panzió is épült a vadászok nagy örömére. A község talán megmenekül a végleges eltűnéstől.
[szerkesztés] Nevezetességei
A falu egyetlen utcájában számos régi vályogház látható, jellegzetes az aszfaltút és a házsor között húzódó széles fűsáv. Az utca végén lávő kápolnát 1920 körül építették, rajta a II. világháborúban elhunyt hősök emléktáblája áll (az erdőben húzódott 1944-ben a front). Ugyancsak a '20-as évekből származik a szőkepusztai kápolna, mely évente párszor anabaptista istentiszteletnek ad helyet. A Kopárpuszta felé vezető úton áll a „Képes fa”, melynek odvába egykor hálából Szűz Mária képet tett az erdész, mivel alatta ápolták, mikor rosszul lett. A fát azóta nagy becsben tartják a helyiek, s gyakran imádkoznak alatta.
[szerkesztés] Természeti környezet
A falut nagy kiterjedésű erdőség fogja közre, mely igen gazdag természeti csodákban. A község címerében is látható ciklámen nagy tömegben fordul itt elő, akárcsak tavasszal a hóvirág és a tőzike (mind védett!), valamint számos gombaféle (pl.: őzláb, vargánya és szegfűgomba avagy "csibegomba"). Az erdő fáit többnyire tölgy, éger és akác alkotja, de van jó pár telepített fenyves is. Mivel a terület mélyen, a Balaton egykori árterén helyezkedik el, a vidék természetes tavakban, mocsarakban és lápokban gazdag (ám sajnos a földeket elárasztva a falut is néha sújtja a belvíz). Az erdő számos madárfajnak, kis- és nagyvadnak ad otthont, vadászni lehet őzre, a gímszarvasra és a vaddisznóra is. Akárcsak Somogyfajszon, a Libickozma körüli erdő területén ugyancsak gyakran találkozhatunk természetvédőkkel, akik többek között a helyi patakok védett vidraállományával foglalkoznak. A falutól pár kilométerre húzódik a Boronkai Tájvédelmi Körzet, melyet kirándulókat szállító erdei vasút szel át (Mesztegnyőről indul). A vidék természeti szépségeiről Fekete István regényeiben is olvashatunk.
Based on work by