Kotta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kotta zenei hangok, ritmusok és a dallamhoz tartozó egyéb kiegészítő információk lejegyzésére használatos jelrendszer. A latin quota szóból származik, amelynek jelentése: jegy, jegyzet, jelzés.

Tartalomjegyzék

1 A kotta jelrendszere
2 Játékstílus

[szerkesztés] A kotta jelrendszere

[szerkesztés] A kulcsok

G (violin), C (alt) és F (basszus) kulcsok jelölése

A zenei hangok egy párhuzamos vonalrendszerben helyezkednek el. Ez a rendszer eredetileg tizenegy párhuzamosból állt, ahol a hangokat a vonalakra, ill. a vonalközökbe írták. Ebből az idők folyamán kettő, egyenként öt párhuzamosból álló vonalrendszer lett. A két vonalrendszert a sorok elején feltüntetett kulcsok különböztetik meg. A felső (gyakran énekszólamot magába foglaló) szólamot G-kulcsban írták, s jelölésére a violinkulcsot használták, míg az alsó szólam (kíséret) rendszerint F vagy C-kulcsban volt jelen, ez volt a basszuskulcs.

[szerkesztés] A hangok

A kottában a zenei hangokat kis gombócokkal jelölik, melyek a latin ábécé (a, b, c, d, e, f, g) betűiről és azok módosított alakjairól kapták a nevüket. Hazánkban illetve Svájcban a B helyett a H jelölést használják.

Azokat a hangokat, melyek magasságuk, vagy mélységük miatt nem férnek el az öt vonalon, pótvonalakra helyezzük. Nagyon magas hangoknál, hogy ne kelljen sokat vonalazni, kitesszük a 8va jelzést, mi szerint minden hang egy oktávval magasabban értendő. Ugyanez érvényes basszus irányba is a 8vb jellel.

A basszuskulcs (f-kulcs) vonala megegyezik a violin-kulcsos kotta harmadik-alsó-pótvonalas f hangjával.

A G (violin) kulcs hangjai

[szerkesztés] Módosító jelek

A kották elején, rögtön a kulcs után találhatunk egy ún. módosító jelet, mely lehet a kereszt vagy a "b". A kettő együtt sosem szerepelhet, tehát vagy egyikkel vagy másikkal találkozhatunk. Ha a kotta elején szerepel a módosító jel, akkor hatásuk a teljes dallamra érvényes, ha csak közbevetve - bizonyos hangok előtt - találkozunk velük, akkor hatásuk csak az aktuális ütemvonalig terjed.

A kereszt a mögötte álló hangot fél hanggal emeli meg, tehát egy C hangból Cisz (C#) lesz. A "b" az ellenkezője a keresztnek, ez fél hanggal lejjebb viszi a jelzett hangot. Így mondjuk egy D hangból Desz (Db) lesz. Keresztnél tehát "-isz", "b"-nél "-esz" végződésű a módosított hang neve. Erre azért van szükség, hogy mindenkor tudjuk, mi volt az eredeti hang, melyiket módosította az előjel. A fenti példát figyelembe véve a Cisz és a Desz gyakorlatilag ugyanazt a hangot jelöli, ám kottaíráskor másképp jelöljük őket.

Létezik egy harmadik jel, melyet feloldó jelnek hívunk. Ez érvényteleníti a keresztet vagy "b"-t. Hatása csak ütemvonalig terjed.

[szerkesztés] Ütem és ritmusjelzések

A kotta egyik fontos egysége - a szólamokon és kulcsokon túl - az ütem, illetőleg annak hosszúsága. Ez utóbbi paramétert a kulcsok mögött jelölik két egymás fölött lévő egész számmal. Azt jellemzi, hogy az ütemek hány azonos hosszúságú hangjegyet tartalmazhatnak. Leggyakrabban 4/4-es ütemekkel találkozunk, de léteznek ettől eltérő változatok is.

Gyakoribb ütemhoszúságok: 3/4; 6/8; 12/6

Az ütemek határát az ütemvonal jelzi, két ilyen vonal között ritmikailag azonos összhosszúságú hangok (vagy szünetek) állnak, tehát a hangjegyek összeadott hossza kiadja ezt az értéket. (Pl.: 4/4-es kottában lehet 4 db negyed, de lehet 2 félhang, vagy 2 negyed és 4 nyolcad)

A kottában a zene ritmusát a hangok hossza határozza meg. Ezek jelölése negyednél kisebb hangok esetén a hangokat összekötő gerendák száma. Egy gerendával vannak összekötve a nyolcadok, kettővel a tizenhatodok, hárommal a harminckettedek és így tovább:

harmincketted
tizenhatod
nyolcad
hatvannegyed
harmincketted

[szerkesztés] Játékstílus

Az alap hang és szünethosszúságokon kívül többnyire a kotta bal felső részén szokott állni egy jelzés, mely az előadási módra utal. A leggyakoribbak listája: