Lamberg Ferenc Fülöp

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gróf Lamberg Ferenc Fülöp (Franz Lamberg) (Mór, 1791. november 30. – Buda, 1848. szeptember 28.) császári és királyi altábornagy. Rövid ideig tartó, de jelentős szerepet játszott az 1848-1849 évi magyar szabadságharc történetében.

Joseph Kriehuber litográfiája (1848)

Karintiából származó nemesi családban született. A család fő vonala 1931-ben halt ki, mellékágai ma is élnek. Lamberg magyar honosítást nyert földbirtokos volt. 1810-ben lépett be a császári hadseregbe. 1834-től vezérőrnagyi, 1842-től altábornagyi rangban szolgált. 1834-től a Magyarországon állomásozó osztrák csapatok vezérkari főnöke.

Lamberg Ferenc – a császári tisztek között ritkán tapasztalható módon – közírói tevékenységet is folytatott. Eleinte a pozsonyi Hírnök című lapban publikált írásokat, később több könyvet is megjelentetett, német és magyar nyelven is. Legismertebb magyar nyelvű könyve, a Még egy Terra Incognita. Ismeretek s tudnivalók az ausztriai birodalom nem magyar nyelvű tartományairól című, 1841 márciusában Pozsonyban jelent meg. 1844-ben szóba került Lamberg Ferenc magyar tudományos akadémiai tagsága is, de ez nem valósult meg.

Az első felelős magyar kormány megalakuláskor pozsonyi hadosztályparancsnok volt. Az alakuló magyar hadseregnek égetően szüksége volt tapasztalt vezénylő tábornokokra, ezért Mészáros Lázár hadügyminiszter igyekezett őt rávenni a magyar alkotmány szolgálatára, de nem járt sikerrel. Mészáros emlékiratai szerint Lamberg „az új alkotmánynak inkább ellensége, mint barátja volt … arról a legnagyobb ellenszenvvel nyilatkozott”.

1848. szeptember 25-én az udvar – Jellasics bán sikeres magyarországi előnyomulásától felbátorodva – Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki Lamberg Ferencet. A kinevezés magyar miniszteri ellenjegyzés nélkül történt, ezért szeptember 27-én a magyar országgyűlés érvénytelennek nyilvánította. A gróf hivatalának átvételére szeptember 28-án érkezett a magyar fővárosba, és kissé naiv módon a neki járó katonai kíséret nélkül Batthyány Lajost kezdte keresni. A Jellasics fővárosba érkezésétől tartó, feldühödött tömeg a pest-budai hajóhídon felismerte és kegyetlenül meggyilkolta. (Ez a sors várt egy másik királyhű alattvalóra, Theodor Baillet von Latour, osztrák hadügyminiszterre is, akit a bécsi tömeg gyilkolt meg 1848. október 6-án.)

Lamberg halála új szakaszt nyitott a szabadságharc történetében, mert végérvényesen kizárta a békés megegyezés lehetőségét. Közvetlen kiváltó oka volt annak, hogy az uralkodó – akihez ekkorra Lamberg halálhíre már megérkezett, a pákozdi csatavesztés híre azonban még nem – október 4-én feloszlatta a magyar országgyűlést, és Magyarország katonai és polgári kormányzójává Jellasics bánt nevezte ki.