Koncz Márton

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koncz Márton (Tallós?, 1675 körül – Pozsony, 1705 augusztus) vízimolnár, egyike a Rákóczi-szabadságharc szinte ismeretlen, de a kuruc seregeknek igen hasznos szolgálatot tett hírszerzőinek.

[szerkesztés] Élete, tevékenysége

Pontos születési ideje és helye ismeretlen. Életéről írásos emlékek nem maradtak fenn, csupán tevékenysége követhető nyomon gróf Bercsényi Miklós levelezéseiben. A maga egyszerű módján, önzetlenül, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, pusztán hazaszeretettől vezérelve szolgálta a függetlenség ügyét, szerezte be és adta át közvetlenül a kuruc seregek főgenerálisának a császári katonai csapatmozgásokról szóló híreket és információkat.

Koncz Márton vízimolnár volt a csallóközi, vereknyei Duna-ág egyik községében, Tallóson. A középkorú, vézna és beteges ember rendkívül jól ismerte a Csallóközt, a Fehér-hegyek vidékét és a morva határszélt.

1704 nyarán csatlakozott gróf Bercsényi Miklós kuruc seregéhez. A főgenerális környezete hívta fel rá a figyelmet, mivel minden mondanivalóját valami rajongó, álmodozó áhítatba merülve, bibliai hasonlatokkal és szimbolikus kifejezésekkel tarkított beszédek alakjában tudatta embertársaival. Az akkori babonás világban többször lehetett találkozni ilyesféle csillagnéző, léleklátó emberekkel, akiknek szavaira hallgatott a falu népe. Miközben elvont módon "az idők teljességéről" beszélt, rejtelmes képekbe burkolva jósolta meg a magyar nemzet győzelmét, Rákóczi királyi székét, és "az bécsi sasfészek elhányattatását".

A kuruc seregek fővezére kezdetben fenntartásokkal fogadta Koncz szavait, de a számos beszélgetés során egyre inkább megbarátkozott vele és tréfásan elnevezte Habakuk prófétának. Miután megbizonyosodott arról, hogy nemcsak jövendőmondással, de más képességeivel is kitűnő szolgálatot tehet a hadseregnek, felderítő feladattal bízta meg. A szerény külsejű, vézna, szürke ember képes volt feltűnés nélkül átcsúszni az előőrsök vonalán, s az ellenséges csapatok mélységben mozogni. Hazafias lelkesedéstől fűtve, mindent gyűlölt, ami német, és önzetlenül vállalta mindazon megbízatásokat, amelyekkel őt a vidéken hadakozó kuruc parancsnokok, később maga Bercsényi ellátta. Bercsényi már 1704 őszétől „Márton”, illetve „M” megnevezéssel említi Rákóczinak írt leveleiben és jelentéseiben. Koncz nevét a szövegbe is szerette valamilyen módon beilleszteni, ha megállapításokról, puhatolódzásokról esett szó; például „kikoncoltam magamban”, „”ebből mit koncolhatunk ki?”, vagy „megkoncoznám, ha lehet”. A főúr és az egyszerű ember bizalma odáig fejlődött, hogy szabad bejárása volt a főgenerális sátrába, mellette lovagolhatott, és a haditanácsban is kifejthette véleményét.

Éles látását és józan ítélőképességét jól példázza, hogy az 1704. december 26-án vívott nagyszombati csata előtt – amikor is nyomon kísérte Heister seregének felvonulását a harcba lépésig – felhívta a kuruc hadvezetés figyelmét a német zsoldosok átállási veszélyére. Sajnos ezt a tanácsát – noha egy ízben személyesen hallgatta meg a hírszerzőt – a fejedelem figyelmen kívül hagyta; ma már tudjuk, hogy a nagyszombati csatában éppen ez a momentum adta a döntő lökést a császáriak győzelméhez.

Koncz Márton a vesztes nagyszombati csata után viszonylag hosszú időre eltűnt, de a hírszerző tevékenységet nem hagyta abba: Bercsényi levelei csak a következő év januárjának végén említik ismét. Február közepén egy kémútjáról hazatérve hozta a hírt: Heister táborában van egy magyar, aki vállalkozott, hogy Rákóczit a császáriak kezére adja.

Bercsényi leveleiben utoljára 1705. augusztus 3-án esett szó arról, hogy beszélt Habakuk prófétával. Nem sokkal ezután elérte a szerencsétlen végzet: Bruck környékén egyik felderítő útja során a császári seregek elfogták, Pozsonyba szállították, és haditörvényszék elé állították. Bercsényi gróf haladéktalanul felvette a kapcsolatot Szirmay István nádori ítélőmesterrel – akire nagyon hallgattak Bécsben – és fogolycserét ajánlott fel a császáriak számára. Közbenjárása azonban nem vezetett eredményre.

1705. augusztusában az akkori hadiszokások szerint Koncz Mártont a császári haditörvényszék felségárulás vádjában bűnösnek találta és halálra ítélte.

Így lett a magyar nemzeti ügy vértanúja az ábrándos tallósi molnár, a prédikátori hajlamokkal megáldott jövendőmondó, s Bercsényi ügyes hírszerzője. Nevét ma a honvédelmi miniszter által alapított Koncz Márton-díj őrzi.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A hírszerzés és kémkedés története (szerkesztette: Pilch Jenő) (Franklin Társulat kiadása, Budapest 1937)
• A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal honlapja