Közönséges vakond

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Közönséges vakond

Státusz: nem veszélyeztetett

A közönséges vakond és járatainak keresztmetszeti képe

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály:	Emlősök (Mammalia)
Rend:	Rovarevők (Insectivora)
Család:	Vakondfélék (Talpidae)
Alcsalád:	Valódi vakondfélék (Talpinae)
Nem:	Talpa
Faj:	T. europea

Tudományos név

Talpa europaea
Linnaeus, 1758

A közönséges vakond elterjedési területe

[szerkesztés] Jellemzés

A közönséges vakond teljes hossza 15–17 cm. Végtagjai nagyon rövidek és vízszintes helyzetűek. Nagyon széles tenyere mindig kifelé és hátrafelé fordul. Rövid ujjai kötőhártyával vannak összekötve és széles, lapos, tompa élű, de erőteljes karmokkal fegyverzettek. A kicsiny és rövid lábak ujjai különváltak. Körülbelül mákszemnagyságú szeme teljesen a bundába rejtett. Az apró fülön nincs fülkagyló, van azonban egy kis bőrszegély, amely a hangjárat kinyitására és elzárására szolgál. Az egyneműen fekete, bársonyos szőrzet mindenütt nagyon tömött, rövid és puha. A nőstény karcsúbb, mint a hím, s a fiatal állatok kissé szürkések. Magyarországon a teljesen sárgásfehér vagy tiszta fehér színű példányok sem ritkák. Teljesen kopasz vakondot is fogtak már.

[szerkesztés] Életmód

A vakond nagyon könnyen ás. Fő ásószerve természetesen lapát alakú, kezei erős karmokkal ellátottak, mert - kivált keményebb talajban - csak ezek segítségével hatolhat előre. Ha a járatban a kiásott föld fölhalmozódik, a vakond a földfelszín irányában kezd ásni, s ezen a kürtőn át – fejének erős lökéseivel – nyomja ki a földet. Ez a vakondtúrás keletkezésének oka és módja.

A vakond nem tart téli álmot, mint némely más rovarevő, hanem éjjel-nappal örökös mozgásban van, követi a gilisztákat és a rovarokat. A giliszta-készlet gyűjtésének magyarázata az, hogy a vakond télen, fagyos időben nem tud vadászfolyosókat ásni, tehát élelmiszerkészletre van szüksége.

[szerkesztés] Elterjedés

A vakondok elterjedési köre Európán kívül Észak-Afrikán, Ázsián keresztül Japánig terjed. Tartózkodási helyét ő maga árulja el, mert állandóan új túrásokat hány fel, hogy megélhessen. Ezek a halmok vagy túrások jelölik mindig vadászterületének irányát és kiterjedését. Nagy falánkságánál fogva ezt állandóan nagyobbítani kell, s így földalatti járatain állandóan dolgoznia kell.

[szerkesztés] Mozgás

Általában az állat mozgása sokkal gyorsabb, mint hinnénk. Nemcsak a folyosókban, hanem a föld felületén is, ahol pedig nem otthonos, aránylag nagyon gyorsan fut. A vízben is otthonos, és tudunk esetekről, hogy nemcsak széles folyókat, hanem tengerszorosokat is átúszott. Általában véve a közönséges vakond éjjeli állat, de kivételesen önként is a napfényre jön.

[szerkesztés] Táplálkozás

A vakond főtápláléka gilisztákból áll. A gilisztákon kívül megeszi még a bogarakat, nevezetesen cserebogarat, ganajtúróbogarat, lótetűt, és minden más rovart, amelyet elér, sőt a csigák is nagyon ínyére valók. Rendkívül finom szaglásával könnyen kiszimatolja őket, aszerint, amint ők maguk haladnak. De nemcsak az ő építményein belül vadászik, hanem időről-időre a föld felületéről, sőt a vízből is hoz magának zsákmányt.

Itt-ott még a földön fészkelő madarak fiókáit is fölfalja.

[szerkesztés] Érzékelése

A szaglás képessé teszi az állatot a táplálék felfedezésére anélkül, hogy azt látná vagy érintené, és eredményesen vezeti szövevényes folyosóin keresztül. A hegyes, rendkívül mozgékony orr egyúttal tapogató eszközül is szolgál a vakondnak.

Hallása is kitűnő. Külső füle nincs, de keskeny járataiban ez csak útjában volna. A földben különben az egész test, mint külső fül működik, miután tudvalevőleg a föld jobban vezeti a hangot, mint a levegő.

[szerkesztés] Szaporodás

A párok együtt ásnak közös közlekedési és vadász-folyosókat és a nőstény fészket készít fiai részére. Körülbelül négyheti vemhesség után 3–5 vak kölyköt ellik a nőstény ebben a fészekben. A fiai az összes emlősök kölykei között a leggyámoltalanabbak. Eleinte csupaszok és vakok s körülbelül akkorák, mint egy nagyobbacska bab. De már a legfiatalabb korukban ugyanazt a falánkságot mutatják, mint szüleik, s azért nagyon gyorsan nőnek. Az anya legnagyobb odaadással gondozza csemetéit, és nem retten vissza semmi veszélytől, ha megmentésükről van szó. Körülbelül 5 hét múlva elérik az öregek fél nagyságát, de még mindig a fészekben laknak és az öregektől várják a táplálékot, amelyet hihetetlen mohósággal költenek el.

[szerkesztés] Haszna/Kára

Hasznosságáról vagy kártékonyságáról Rörig, aki ezt a kérdést szabatosan megoldani igyekezett, a következőket mondja: „Etetési kísérleteim szerint a vakondok összsúlyának több mint 1 1/2-szeresét eszi meg naponként. Ez száraz anyagban az élősúly 22%-a. Ez állatok hatalmas táplálékigénye következtében sehol sem lehet túl sok belőlük, mert úgyis csak ott jelennek meg nagyobb számmal, ahol a táplálék bőségben található, s ahol ez megcsappan, onnan mindjárt elmenekülnek. Igaz, vannak esetek, amelyekben jelenléte, ha nem is egyenesen káros reánk nézve, mégis zavaró és alkalmatlan, úgyhogy jogos az ellene való védekezés. Fiatal ültetvényekben, vagy kertekben és melegágyakban, melyekben értékes növényeket gondoznak, sokat közülük tönkre tesz, mert ásása közben gyökereiket meglazítja és elszáradnak. Jól gondozott pázsitterületeken, ahol a vakondtúrások a szemet sértik, úgy esztétikai, mint gyakorlati okok és tekintetek jogosan száműzik onnan az ásó állatot. Mindez megtörténhetik a nélkül, hogy őt el kellene pusztítanunk; mert egészen biztosan ható eszközök fölött rendelkezünk, hogy onnan távol tarthassuk, ahol nekünk alkalmatlan. Bizonyos területeket, amelyektől állandóan távol kell őt tartanunk, legjobb keskeny, lehetőleg mély árokkal körülvenni, melynek fenekén üveg- és cserépedény-cserepek vannak, vagy petróleum és víz keverékével (1:2000) megöntözzük, hogy minden betolakodó ellen védve legyen. Melegágyakat azáltal védünk meg, hogy feneküket apró szemű dróthálóval béleljük ki, vagy pedig a talaj és a trágyakéreg közé egy sor borókaágat rakunk be, ez utóbbiak tövisei az ásásban akadályozzák. De semmi körülmények között gátakban és töltésekben megtűrni nem szabad, mert folyosói által a víznek egyenesen utakat nyit, s ily módon már gátszakadásokat vagy legalább is nagyobb gátrombolásokat okozott. A mezőkön és réteken azonban ott kellene hagynunk, s azt a kis fáradságot, mellyel a túrásokat elsimítják, vagy a folyosók fölött a földet ismét összenyomják, nem kellene sajnálni.”

Ahol a szükség előáll, hogy a vakondot eltávolítsuk, ott nem fognak hiányzani a hatékony eszközök sem; el lehet űzni, de nem kell megölni, s nagyon rokonszenvesen hat, hogy kertész körökben is ezt az eljárást ajánlják, pedig nekik volna elsősorban okuk a vakondra haragudniuk. Így az egyik kertész beérte azzal, hogy 4 kenderszőrből formált és terpentinnel itatott gömböcskét helyezett el a főfolyosó 4 helyén, mégpedig teljes eredménnyel, mert a vakond többé nem jött. Ugyanezt a hatást érték el mások petróleummal itatott rongyokkal. Ennek az lehet a magyarázata, hogy egyfelől ezek az illatok nagyon bántják a vakond túlérzékeny orrát, másfelől pedig mindkét szer átható illatának körében nem képes zsákmányt szimatolni.

De mindentől eltekintve sincs szükségünk rá, hogy olyan nagyon ellene legyünk a vakondnak, hisz van neki az emberen kívül elég üldözője. Görény, menyét, bagoly, sólyom, ölyv, holló és gólya mind lesben áll, mikor túrását felhányja; a kis menyét és üldözi, mint már említettük, még saját otthonában is. Csak a róka, nyest, a sündisznó és a nevezett madarak eszik meg; a többi ellenség csak megöli és otthagyja.

[szerkesztés] Elnevezése

A magyar nyelvben az állat megnevezésére egyes számban a vakond és a vakondok szó egyaránt használatos és helyes. Általában a szövegkörnyezetből derül ki, hogy egy vagy több vakondról van szó, ezért a fogalmazáskor érdemes figyelmet fordítani az egyértelműségre.