Kótsi Patkó János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kótsi Patkó János, (Derecske, 1763. szeptember 24.–Kolozsvár, 1842. február 14.): színész, drámaíró, fordító, szakíró, színigazgató.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Művei 3 Műfordításai 4 Irodalom 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Mivel szülei Kolozsvárra költöztek, 1770–1780 közt az ottani ev. ref. kollégiumban tanult. Rövid katonai pályája után, (melyet mint kadét a Splényi gyalogezredben töltött), 1792-ben Fejér János több nemes ifjúval szövetkezve megalkotta az erdélyi magyar szinésztársaságot, melybe dr. Wesselényi Miklós buzdítására K. is belépett. Az elsõ magyar szó a kolozsvári színpadon 1792. november 11-én az ő ajkáról hangzott el a Titkos ellenkezés v. Köleséri című darabban. Az 1794. erdélyi országgyûlés is pártfogásába vette a magyar színészetet. K. ekkor kezdé magát a külföldi irodalom ismeretében is kimûvelni, szorgalmasan olvasta a külföldi remekírókat, a színi kritikákat, tanult franciául, görögül és angolul; sõt a festésban, rajzolásban és zenében is igyekezett némi ismeretet szerezni. Mint a társaság legműveltebb tagja, társainak oktatója volt; különösen amikor a kolozsvári társaság igazgatója is volt 1794-tõl 1808-ig; a beszéd- és állásbeli feszességet igyekezett szinésztársainál a természetes modor és beszédmóddal helyettesíteni. Nagy segítségére volt mindebben Fejér Rozália. (Fejér János szinházigazgatónak testvére), ki 1795-ben lett nejévé és jeles énekes színművésznő hirében állott.

K. középtermetû, komoly arcvonású, játéka jellemhű volt; fõbb szerepei a hõs és komoly szerepekben: Embergyűlölő, Hamlet, II-ik Fridrik, Mólai Jakab, Valtron gróf, Slenszheim generális, Galotti Emilában Odoardo sat. 1795. szeptember 27-én Fejér János halála után K. vette át a kolozsvári színtársaság igazgatását. 1798–1799-ben Debreczenben is megfordult, de nem nyertek pártfogást; innét Nagyváradra mentek, azonban itt is sikertelen volt fölléptük. 1808-ban K. nejével együtt visszavonult a szinészettõl Magyar-Frátára; itt neje megbetegedett; e miatt Kolozsvárra költöztek, hol neje 1811. márcz. 4. meghalt. K. ezután a magyar szinészet emelésén küzdött és vigasztalást talált abban, hogy a szinészet tanulmányozásába merült; a magyar szinészet történetéhez gyûjtötte az adatokat. 1824-ben szerepelt legutolszor a szinpadon.

[szerkesztés] Művei

• A havasi juhászleány, énekes játék 2 felv. Debreczen, 1799. (Ehhez a zenei részt is õ írta. Elõadatott elõször Debreczenben 1799. ápr. 24., jún. 22., júl. 27., aug. 12., nov. 13., Kolozsvárt 1800. jan. és márcz. és azután más helyt is.)
• A virtus gyakran szenved, érz. j. 4 felv. (Elõadatott Debreczenben 1799. nov. 17.);
• Forgács Balázs, vagy a tronusz és haza híve, dr. 3 f. (Kolozsvárt 1803. ápr. 1.);
• A contractus vagy az elváltozott leánykérõk, víg nagy opera 2 f. (Elõször Kolozsvárt 1803. márcz. 19.);
• A tündérek, víg énekes játék 3 f., zenéje Haydn A teremtés IV. részébõl (elõször Debreczenben 1803. aug. 30. és másutt is többször);

[szerkesztés] Műfordításai

• Inkle és Járikó v. arany idõ, énekes j. 3 f. Schink I.-tõl, (ez volt aze lsõ rendszeres daljáték; Debreczenben 1799. máj. 2. és többször, Kolozsvárt 1803. jan. 1. és többször; Pesten 1808. júl. 26. és azután is);
• A falusi borbély, énekes j. 2 f., írta Schenk, zenéje Schmidtõl (Kolozsvárt 1804 elõtt, 1812. júl. 26. ott és másutt még többször; így Pesten 1808. július 4., 1841. okt. 10.; kézirata a budapesti nemzeti szinházban és az erdélyi múzeum könyvtárában);
• Égi háború v. a koldus deák, én. j. 2 f., írta Weidmann F. (Debreczenben 1803. okt. 10. és másutt is többször; így Pesten 1809. máj. 12. és 1810–1813.);
• A helytelen szemérmetesség, vígj. 4 f., írta Kotzebue (Szegeden 1803. szept. 8., Pesten 1808. febr. 24., 1809–1811., 1813. és másutt is);
• Galotti Emilia, szomj. 5 f. Lessingtől (Kolozsvárt 1804. márcz. 27. és késõbb is, Pesten 1809. febr. 3., Székesfehérvárt 1813.);
• Borostyánkoszorú, vagy törvény hatalma, szinj. 5 f. Zieglertõl (Kolozsvárt 1806. febr. 20. és azután is többször, Pesten 1810. decz. 13., 1811., 1813–14., 1835. szept. 7., 1838. febr. 8.);
• Falusi testvérek, vígj. 4 f., írta Jünger Fr. (Pesten 1809. nov. 8., 1834. aug. 14.);
• Arando és Miranda, vígj. 3 felv. E. Sz. G.-tõl; * A helytelen szemérmetesség, a szokás nem vonzódás, erkölcsi érzékenyj., írta Kotzebue, (Miskolczon 1831. nov. 20.);
• Béla futása, opera 2 felv. Kotzebue után ford., zenéje Ruzicskától (Kassán, 1861. nov. 23.).

Kéziratban maradtak jegyzetei, melyeket egy nagyobb mûhöz a szinészet történetérõl írt. Ezeket utóbb Göde István szinész részben kiadta: Szinfüzér mint nyugdíj. Kotsi jegyzetei s a bennidézett írók után szabadon szerk. Kolozsvár, 1846. K. jegyzetei a vizaknai vereség után, Göde fogságba esvén, ennek írásaival együtt elpusztultak; részben megvannak a kolozsvári unitárius gymnasium könyvtárában.

[szerkesztés] Irodalom

• Darvay Nagy Adrienne: Kétszáz éves a kolozsvári magyar színjátszás. Hamlet. A Hét, 1992, 42 sz.
• Egyed Emese: A neoklasszicizmus az erdélyi magyar irodalomban. Erdélyi Múzeum, 1999, 1-4 sz.
• Enyedi Sándor: Janovics örökségéről. Korunk, 1992, 11 sz.
• Enyedi Sándor: Kétszáz éves a kolozsvári magyar színjátszás. A Nemes Jádzó Társaság utazásai. A Hét, 1992, 37
• Kötő József: 200 év. Művelődés, 1992, 11 sz.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Magyar Színházművészeti Lexikon
• Szobra a Kolozsvári Állami Színházban (Róna József műve)