Juhász-Nagy Pál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Juhász-Nagy Pál (1935. január 29. – 1993. április 5.), a XX. század nagy magyar ökológusa, az operatív ökológia szükségességének felismerője. A Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Igazi reneszánsz ember volt: szakterületén kívül az emberi tudás számos más szférájában is otthonosan mozgott. Barátai és tanítványai mind a mai napig már-már legendaszerű történeteket mesélnek arról, hogy miként idézett (sokszor idegen nyelven) hosszú szövegeket szó szerint, vagy hogy miként volt képes ámulatba ejtő lexikális tudását logikus rendszerbe szervezni.

„Juhász-Nagy Pál egy csodálatosan művelt, kiemelkedően tehetséges botanikus, elméleti biológus és biomatematikus volt, akkoriban ennek a karnak az egyik szellemi világítótornya.” (Dr. Bárdos György, ELTE Természettudományi Kar)

[szerkesztés] Kitüntetései

• Gorka Sándor-díj (1983)
• KLTE Emlékérem (1988)
• Széchenyi-díj

[szerkesztés] Főbb művei

• Juhász-Nagy Pál: Beszélgetések az ökológiáról. Mezőgazdasági Kiadó, 1984.
• Juhász-Nagy Pál - Zsolnai László: Az ökológia reménytelen reménye. ELTE TTK, 1992, 108 oldal
• Juhász-Nagy Pál: Az eltűnő sokféleség. (A bioszférakutatás egy központi kérdése) Scientia Kiadó. Budapest, 1993.
• Juhász-Nagy Pál: Természet és ember. Gondolat Kiadó, 1993.
• Juhász-Nagy Pál: A synbiológia alapjai. Scientia Kiadó, Budapest, 1995.
• Juhász-Nagy Pál: Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. Akadémiai Kiadó, 1986