Jaguarundi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Jaguarundi Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Herpailurus yaguarondi (Lacépède, 1809) |
|||||||||||||||||
|
|
A jaguarundi (Herpailurus yaguarondi, régebben Felis yaguarondi, újabban olykor Puma yaguarondi) egy kistermetű közép- dél-amerikai macskaféle, amely neve ellenére nem a jaguár, hanem a puma közeli rokona.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alfajok
- Herpailurus yaguarondi armeghinoi, Nyugat-Argentína
- Herpailurus yaguarondi carcomitli, Dél-Texas és Mexikó
- Herpailurus yaguarondi eyra, Brazília, Paraguay és Argentína
- Herpailurus yaguarondi fossata, Mexikó és Honduras
- Herpailurus yaguarondi melantho, Peru és Brazília
- Herpailurus yaguarondi panamensis, Nicaraguától Ecuadorig
- Herpailurus yaguarondi tolteca, Arizona és Mexikó
- Herpailurus yaguarondi yagouaroundi, Guyana és Amazónia
[szerkesztés] Élőhely
A faj igen változatos területeken fordul elő a sűrű esőerdőktől kezdve a bozótosokon és a pampákon át a mocsarakig bezárólag. A hegyvidéket kerüli, 2000 méteres tengerszint feletti magasság felett ritka. Elterjedési területe Argentína északi részétől egészen Mexikóig, illetve az Egyesült Államok déli vidékeiig (Texas) terjed. Floridában valószínűleg él egy elszökdösött házikedvencekből visszavadult populáció.
[szerkesztés] Megjelenés
A jaguarundi talán a legkevésbé macskaszerű az összes macskaféle között. Rövid lábai, megnyúlt teste, ellaposodó pofája, valamint hosszú farka alapján inkább menyétfélének hihetnénk. Bundája egyszínű, vagy fekete, vagy szürkésbarna, vagy vörös. Régebben a vörös példányokat külön faj képviselőinek hitték (Felis eyra). Egy almon belül akár az összes színváltozatot is megtalálhatjuk, de a szárazabb területeken élő jaguarundik általában világosabb színűek.
A faj átlagos testtömege 3-10 kilogramm, marmagassága 25-35 centiméter, hossza 85-140 centiméter között változhat.
[szerkesztés] Életmód
Alapvetően magányosan éli életét, de párokban is vadászhat. Fogságban rendszeresen társas, és a hímek nem bántják utódaikat. A kapcsolattartásban változatos hangadása segíti, eddig 13 különféle hangjelzését jegyezték fel.
A jaguarundi hajnaltájt és szürkületkor aktív. Territóriumot tart fenn, de ez átfedheti más példányok területeit. A macskafélékre jellemző módon ez a faj is ragadozó: elsősorban különféle kisemlősöket, rágcsálókat, nyulakat, hüllőket, halakat, kétéltűeket és a farmerek nagy bosszúságára háziszárnyasokat fogyaszt. Elsősorban a talajon vadászik, de kiválóan mászik fára, és a feljegyzések arról tanúskodnak, hogy úszóként is megállja a helyét.
[szerkesztés] Szaporodás
A trópusokon élő jaguarundik szaporodása nem évszakhoz kötött, míg az északabbi vidékeken márciusban és augusztusban kerülhet sor párzásra. 70-75 napos vemhesség után a nőstények világra hozzák 1-4 kölyökből álló almukat. A kicsik eleinte foltosak, de színük hamarosan a felnőttekére kezd hasonlítani. 6 hétig szopnak, ezt követően állnak át szilárd táplálékra. Ivarérettségüket 24-36 hónaposan érik el. A fogságban tartott jaguarundik akár 15 évig is elélhetnek.
[szerkesztés] Védettség
A jaguarundit nem elsősorban a kereskedelem veszélyezteti, bár szerepel a CITES II. függelékében, a 4 észak- és közép-amerikai alfaj pedig az I.-ben. A fajt elsősorban az emberi terjeszkedés és az élőhely pusztulása fenyegeti, bár a baromfiudvarokban okozott kár miatt is üldözik.
Régebben a jaguarundi kedvelt rágcsálóirtó háziállat volt Közép-Amerikában, tartása ma már nem jellemző. Állatkertekben is ritka.
Based on work by