Ján Kollár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ján Kollár
Született:
1793. július 29. Mosóc
Meghalt:
1852. január 24. Bécs

Ján Kollár (1793. július 29, Mosóc – 1852. január 24, Bécs) szlovák költő, esztéta, népdalgyűjtő, "nemzetébresztő", a pánszláv testvériség ideológusa. (Ezt az elméletet, ami a szláv nemzetek egységességével foglalkozik, 1817 után dolgozta ki. Ebben az évben részt vett a Martin Luther tiszteletére rendezett ünnepségen Jénában, és a kialakulófélben levő német nacionalizmus mintájára kidolgozta ezt a szélsőséges nézetet.)

Apja akarata ellenére tanult tovább, aki iparost szeretett volna belőle nevelni, ezért egyáltalán nem támogatta a terveinek megvalósításában. Az általános iskola után, amit szülőfalujában végzett el, 1806-tól Körmöcbányán (Kremnica), 1810-től Besztercebányán (Banská Bystrica), majd 1812-1815 között a Pozsonyi Evangélikus Líceumban tanult tovább, akárcsak Matej Daniel Ševrlay, Matej Holko, Michal Greguss, Ludvig Schedius, Bohuslav Tablic és Ľudovít Štúr. Két évig Besztercebányán dolgozott nevelőként, majd 1817-1819 között a németországi Jénában tanult tovább teológia és filozófia szakon. Hazatérése után 30 éven keresztül (1819-1849) a pesti szlovák evangélikus egyház lelkészeként működött. Egy anekdota szerint fővárosi tartózkodása csúfos véget ért: a lelkes forradalmi ifjúság által parókiája ablakán behalyított fáklya elől egészen Bécsig menekült, ahol élete hátralévő éveit töltötte, és a szláv régészet professzoraként tevékenykedett. Prágában helyezték örök nyugalomra.

Legjelentősebb művei:

• Básně (Versek)
• Znělky neb Sonety (Szonettek)
• Paměti z mladších let života (Emlékek ifjú éveiből)
• Národnie zpievanky (Nemzeti dalok)

[szerkesztés] Referenciák

• Eva Botťánková: K prameňom estetického myslenia na Slovensku, Vydavateľstvo Veda