Ipolynyék

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ipolynyék (szlovákul Vinica, korábban Nekyje) község, egykor járási székhely Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. A mai település Alsó-, Közép-, Felső- és Egyházasnyék, valamint Lekinc falvak területéből keletkezett. 2001-ben 1961 lakosából 1723 magyar és 228 szlovák volt, a lakosság többsége katolikus vallású. Ma a járás legnépesebb községének számít, országszerte híres bortermeléséről. Mint a Nagy-patak mikrorégió központja, központi szerepkört tölt be a környéken.

[szerkesztés] Fekvése

Nagykürtöstől 24 km-re délnyugatra fekszik, a Korponai-fennsík déli lábánál a Nagy-patak (Veľký potok, korábban Egres-patak) mentén.

[szerkesztés] Története

A falu területe az őskor óta folyamatosan lakott. Megtalálták itt a kelták, kvádok, markomannok településeinek nyomait is. A honfoglalás után a Nyék törzs szálláshelye lehetett, akik az egykori gyepű vonalát őrizték. 1135-ben említi először oklevél, amikor birtokosa a Hont-Pázmány nembeli Lampert comes egy ekényi földjét két házzal a bozóki apátságnak adta. Temploma már a 13. században állt a mai plébánia szérűskertjében. Ez a tatárjáráskor pusztult el. A falu már a középkorban híres bortermőhely, 1354-ben említik szőlőhegyét az egri káptalan egyik oklevelében. A 15. században Hont és Nógrád vármegye többször tartotta itt közgyűléseit. Az évszázadok során jelentősebb birtokosai a Teleki, Majtényi, a Horváth és Haydin családok voltak. Területén több kastély és nemesi kúria is állt, melyek közül három ma is megvan. Az Egres-patakon egykor kilenc malom is működött és 1880-tól gőzmalma is volt a községnek. Lakói között több iparos és kereskedő is volt. 1910-ben 1759, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásának székhelye volt.

[szerkesztés] Gazdasága

A falu legnagyobb vállalata az országszerte ismert Vinica Rt., amely gyorsfagyasztott zöldségeket állít elő. A Herbex teák nagy részét itt csomagolják, de fatelep is működik a községben. Számos vállalkozás foglalkozik borászattal, de a falu csaknem valamennyi családjának van saját borospincéje.

[szerkesztés] Nevezetességei

Római katolikus temploma 1846-ban épült, de 1887-ben a talaj meglazulása miatt a szentély kivételével le kellett bontani és újjáépíteni.
A Teleki-kastély 1780-ban épült késő barokk stílusban, később klasszicista stílusban építették át.
A Haydin-kastély a 19. század első felében épült klasszicista stílusban.
Harmadik kastélya szintén 19. századi klasszicista épület.
A felsőnyéki falurészen álló ún. galamiai-kápolna 18. századi építmény.
A nagyhegyi-kápolna a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére van szentelve.
A Szentháromság-kápolna 1870-ben épült, a felsőnyéki temetőben áll.
A község legújabb kápolnája az 1994-ben épített Fatimai-kápolna.
A Nepomuki Szent János-szobor 18. századi barokk stílusú.
A főtéren állló Szentháromság-szobor 1903-ban készült.
Az alsónyéki kőhíd a 17. században épült.
19. századi népi építésű házaiból több még ma is áll.
A községnek hagyományőrző néptánccsoportja van.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1738-ban Szabó András kassai püspök, a kassai egyházmegye első püspöke, pedagógus és egyházi író.
Itt született 1821-ben Pajor István költő, a szabadságharcban nemzetőr hadnagy, a Nógrád Megyei Múzeum egyik alapítója. Emléktáblája a főtéren levő emlékoszlopon áll.