I. Damasus pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Damasus a 37. egyházfő volt Szent Péter trónján. Személyében egy igen jelentős pápa lépett trónra, akinek uralkodása sok tekintetben újat hozott, és az elkövetkezendő évszázadok pápáinak pontifikátusát jelezte előre.

A krónikák alapján hozzávetőleg 305-ben született Hispániában vagy Rómában. Apja spanyol volt, Antoniusnak hívták, anyját Laurentiának (az ő nevét, csak a legújabb kutatások tették ismertté). Rómában nőtt fel, ahol Szent Lőrinc templomában tanult és nevelkedett. Így került egyre közelebb a keresztény világ vezetőihez.

366-ban meghalt az előző egyházfő, Liberius pápa, és a római zsinaton két részre oszlott a választó püspökök tábora. Az egyik tábor Ursinust támogatta, aki Liberius egyik diakónusa volt. Velük szemben álltak a II. Félixet támogató püspökök, akik Damasust szerették volna a pápai trónon látni. A két csoport nem tudott megegyezni egymással, és végül Rómát hatalmas felfordulás kerítette hatalmába. Damasus és Ursinus ellentéte három napos vérfürdőhöz vezetett. I. Valentianus császárnak muszáj volt seregével közbelépnie, hogy vissza tudja állítani a békét a városban. Az öldöklésből Damasus került ki győztesen, és végre őt szentelték fel Róma püspökének. Miután kezében volt a hatalom, Damasus nem ült békében babérjain, híveivel megtámadta Ursinust és megmaradt követőit, akik a Liberianus bazilikában kerestek menedéket. Itt egy éjszaka alatt 137 embert öltek le Ursinus hívei közül. A gyilkos este után magát Damasust is gyilkossággal vádolták, de a pápa befolyásos udvari barátai elhárították a törvény pallosát. 370-re teljesen megszilárdult Damasus vezető pozíciója, azonban az egyház szétzilálódott a véres hatalmi csatákban.

371-ben és 374-ben is zsinatot hívott össze, amelyen elítélte a zavargások idején feltörekvő eretnek irányzatokat, és betiltotta azokat. Kortársai azt írták róla, hogy inkább hódolt világraszóló ambícióinak, mint az egyház pásztori feladatainak. Pontifikátusára a fényűző pazarlás is jellemző volt. Hatalmi összefonódásaira jellemző volt az is, hogy 378-ban házasságtöréssel vádolták meg. A súlyos bűnt maga Gratianus császár hárította el a pápa feje felől. Továbbá, noha Gratianus éppen azért vált meg a pontifex maximus címtől, mert Jeromos meggyőzte annak „bálványimádó és istenkáromló” voltáról, Damasust ezután válsztják meg pontifex maximusnak.

Damasus pápaságáról azért is tudunk ennyit, mert titkárává fogadta Szent Jeromost, egyik legjobb barátját. Szent Jeromos intézte a pápa levelezéseit a keleti és nyugati egyházakkal egyaránt. Ő volt az, aki Damasus kérésére átdolgozta a Bibliát. Az idejétmúlt latin szövegről egy modernebb, újabb latin formára váltott. Ez volt a Vulgata.

A sötét múlt ellenére Damasus nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy egyházát tovább fejlessze, és egyben tartsa. 381-ben hívta össze az I. konstantinápolyi zsinatot, amelynek dogmatikai döntéseit elfogadta, viszont abba nem egyezett bele, hogy a keresztény világban Konstantinápoly legyen az elsőszámú központ. Ezen felbátorodva 382-ben Rómában hívott össze még egy zsinatot. Itt megerősítették Róma primátusát Alexandriával, Antiochiával és Konstantinápollyal szemben. Ezen döntések a későbbiekben minden pápánál egyre erősebben éltek.

Damasus kétszínűsége és kapzsisága ellenére tudta, hogy hol a határ. Hatalmas összegekkel támogatta a keresztény művészeket, több faragvány készült idejében, és két bazilika is felépült pontifikátusa alatt. Ez a fényűzés a legtöbb rómainak, és főleg a patríciusoknak azt mutatta, hogy a régi istenek elhagyták a birodalmat, és a keresztények istene biztosítja immár csak a jövő termékenységét és a jólétet. Ezért ebben a korban sokan „tértek meg”.

384. december 11-én halt meg, majdnem 80 évesen, Theodosius császár uralkodása alatt. Hamvait az általa építtetett Szent Lőrinc Bazilikában őrzik. Ünnepét december 11-én tartják.

Előző pápa:
Liberius pápa

Római pápa
366-384