Hegedüs András
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hegedüs András (Szilsárkány, Győr-Moson-Sopron megye, 1922. október 31. – Budapest, 1999. október 23.) szociológus, politikus, 1955-1956-ban Magyarország miniszterelnöke. A legfiatalabban hivatalba lépett magyar miniszterelnök.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kommunista mozgalomban
Kisiparos családban született. Apját, Hegedüs Sándort korán elveszítette, anyja (Gecsényi Ida) nevelte. Tanulmányait a szilsárkányi evangélikus elemi iskolában kezdte, majd a helyi lelkész segítségével sikerült a csornai polgári iskolába jutnia. 1941-ben érettségizett a soproni evangélikus líceumban. Ősztől a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát látogatta két éven keresztül.
1942-ben ismerkedett meg Donáth Ferenccel és Szalai Bélával, akik formálták politikai érdeklődését, s szerepük volt abban, hogy Hegedüs még abban az évben tagja lett az illegális kommunista pártnak és részt vett az egyetemi szervezet kiépítésében.
1944 augusztusában letartóztatták és két év fegyházbüntetésre ítélték, de november végén sikerült megszöknie. Előbb tagja, később a MADISZ országos titkára (1945 – 1947). 1945. június 24-én a Dunántúl képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegálták és ott volt az űléseken.
1948-tól 1949-ig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) mezőgazdasági és szövetkezeti osztályának munkatársa, 1949-től 1951-ig vezetője. 1950-1951-ben az MDP Köponti Vezetősége Titkárságának, 1951-1956-ban a KV, a PB, a Titkárság és a Szervező Bizottság tagja.
[szerkesztés] Kormányposztjai
1951. november 3-tól 1952. január 5-ig földművelésügyi miniszter-helyettes, 1952. január 5-től június 6-ig az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere, 1952. június 6-tól 1953. július 4-ig az állami gazdaságok és erdők minisztere, 1953. július 4-től 1955. április 18-ig a Minisztertanács első elnök-helyettese, 1953. július 4-től 1954. október 30-ig földművelésügyi miniszter, 1955. április 18-tól 1956. október 24-ig a Minisztertanács elnöke.
[szerkesztés] 1956-ban és a megtorlások idején
1956. október 24-én, miután aláírta a magyar kormány kérelmét a szovjet csapatok behívásáról, a nép és kormányának követelésére kénytelen volt átadni a hatalmat Nagy Imrének. Október 28-án az ő, és Andropov közbenjárásával valamint támogatásával Gerő Ernővel, Bata Istvánnal, Piros Lászlóval és családjával (Hegedüs András 1947-ben házasodott, felesége Hölzel Zsuzsanna volt és hat gyermekük született) együtt elhagyta az országot és Moszkvába menekült. 1957-1958-ban a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársaként tevékenykedett. Még 1956 novemberében az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága kizárta a pártból, majd 1957 március 9-én az Országgyűlés parlamenti mandátumaitól is megfosztotta. 1958 szeptemberében tért haza.
[szerkesztés] Tudományos pályája
1958-tól 1961-ig az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa, 1961-1963-ban a Központi Statisztikai Hivatal elnök-helyettese. 1963-1968-ban az általa alapított MTA Szociológiai Kutatócsoportjának igazgatója és a Valóság című folyóirat szerkesztője. 1968-ban másokkal együtt Csehszlovákia megszállása ellen tüntetett, ezért elbocsátották a szociológiai kutatócsoport éléről. 1968-1973-ban az Ipargazdaságtani Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, 1966-tól a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. 1973-ban eltérő politikai és ideológiai nézetei miatt kizárták az MSZMP-ből. 1973-1974-ben a Taurus és a Kontakta gazdasági tanácsadója.
1975-től 1982-ig rokkantsági nyugdíjas, 1982-től 1988-ig nyugdíjasként a Közgazdaságtudományi Egyetem tanáraként dolgozott. 1990 nyarán megalakította a Munkás Akadémiát, amelynek elnöke volt, 1999-ben bekövetkezett haláláig.
| Elődje: Nagy Imre |
Magyarország miniszterelnöke 1955–1956 |
 |
Utódja: Nagy Imre |
Based on work by