Gyula (méltóság)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gyula régi magyar méltóságnév.

A gyula vagy gylas, Konstantin görög császár szerint a magyarok főbírája, Ibn Rosztéh (Dasta) szerint ellenben (dsila néven) hadvezér, kinek minden magyar engedelmeskedni tartozott. Rangban valahol a kende és a horka méltóságok között helyezkedhetett el. A főfejedelem legalább névleg a kende volt, háború idején azonban a főhatalom a gyulára szállt.

Magyarosan minden bizonnyal gyulának ejtették s a birói és hadvezéri egyesített hatalmat értették alatta (a XIV. századból való Képes Krónikában a Gyula forma szerepel), körülbelül megfelelt a későbbi nádori tisztségnek. Emléke leginkább az erdélyi gyulák révén maradt fenn, akik lényegében fejedelemként uralkodtak területükön. Ez a cím Erdélyben többé-kevésbé öröklődővé vált és egyes nemzetségek neve lett.

Egyes elméletek szerint a gyula szó jelentése "hold", a gyulák szimbolikus féme pedig az ezüst volt (szemben a kendével, akinek féme az arany volt).

A magyarok bejövetelekor, 895-ben, illetve 896-ban a gyula Árpád volt, a bejövetel előtt feláldozott Álmos fia, a kende pedig a Kartal nemzetségbeli Kurszán volt.

Számos magyarországi helység nevében őrzi ezt a méltóságnevet, a legismertebb Gyula.