Gyóni Géza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gyóni Géza (Áchim Géza) (Gyón,1884.június 25. - Krasznojarszk,1917.június 25.): magyar költő

[szerkesztés] Élete

Gyóni Géza alapfokú tanulmányait Szarvason és Békéscsabán végezte el. 1902-ben felvételt nyert a pozsonyi evangélikus teológiára, azonban tanulmányait megszakította, és 1903-tól a Nyugatmagyarországi Híradó című lap munkatársa lett. 1904-ben, öngyilkossági kísérlete után Gyónon nyert állást mint jegyzőgyakornok. 1906 és 1908 között Budapesten közigazgatási tanfolyamot végez, sikeres vizsgái után azonban ismét visszatért az újságíráshoz. 1910-től először a Soproni Napló, majd a szabadkai Bácskai Hírlap munkatársa volt. 1914-ben bevonult katonának. Przemyślnél orosz fogságba esett, s a krasznojarszki hadifogolytáborban halt meg. Przemyśl-i orosz ostrom alatt írta leghíresebb versét, a "Csak egy éjszakára" kezdetű költeményt.

CSAK EGY ÉJSZAKÁRA...

részletek

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

* * * * * * * * * * * * * *

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.

Csak egy éjszakára:

Vakitó csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,

Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,

Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;

Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak

Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind-mind,

S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,

Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:

Magyar vérem ellen soha-soha többet!

- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

                                       (Przemysl, november.)

Lírája először a háborút dicsőítette, azonban később eljutott annak teljes tagadásáig.

[szerkesztés] Munkái

• Versek (Pozsony, 1904)
• Szomorú szemmel (Budapest, 1909)
• Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (Przemyśl, 1914)
• Levelek a kálváriáról (Budapest, 1916)
• Az élet szeretője (Budapest, 1917)
• Rabságban (Budapest, 1919)
• Versek (Budapest, 1926)
• Összes versei (Budapest, 1941)
• "Repülj már, levelem..." (levelei a fogságból) (Budapest, 1942)

[szerkesztés] Irodalom, források

• Magyar Irodalmi Lexikon
• Balogh István: Gyóni Géza Szibériai önéletrajza (Budapest, 1927)
• Magyar Elektronikus Könyvtár
• A magyar irodalom arcképcsarnoka