Frankhamisítási botrány

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék 1 Előzmények és célok 2 A hamis pénz gyártása 1922-1925 3 A botrány és szereplői 4 Per és ítélet 5 Következmények 6 Források

[szerkesztés] Előzmények és célok

Magyarország az első világháborút (1914-1918) vesztesként fejezte be. A trianoni (1920. június 4.) békediktátum következtében az ország politikája alapvetően a revíziót tekintette elsődlegesnek. A sérelemért - amelyet Magyarország a békeszerződés értelmében elszenvedett -, Franciaországot tekintették felelősnek. A revízió propagálását hamis frank előállításával próbálták katonatisztek, politikusok és közéleti személyiségek finanszírozni. A pénzhamisításnak a labilis gazdasági-pénzügyi állapot külön kedvezett. A trianoni szerződés felülvizsgálatának anyagi támogatása mellett gyengíteni kívánták a francia gazdaságot, befolyásolni a csehszlovák választásokat. A hamis frankokat – köszönhetően a rossz minőségnek – nem Franciaországban, hanem más nyugat-európai országokban, Hollandiában, Olaszországban kívánták beváltani.

[szerkesztés] A hamis pénz gyártása 1922-1925

A frank hamisításával évek óta foglalkoztak, kísérletezgettek, hogy bosszút álljanak Franciaországon. A hamisítás a budapesti Térképészeti Intézetben történt, amely a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozott. Az eszközök – gép, papír, sajtó, boríték – főleg Németországból és Ausztriából érkeztek. A szükséges kellékek birtokában a legnagyobb címletűt, az 1000 frankost kezdték gyártani. A végeredmény 30000 darab hamis ezerfrankos, amely közül 4400 jó, 9000 közepes és 16000 rossz minőségű született. A hamisítás végeztével a gépeket megsemmisítették.

[szerkesztés] A botrány és szereplői

1925 december 14-én Jankovich Arisztid huszárezredes Hollandiában lebukott, mikor hamis ezerfrankosokat próbált beváltani egy bankban. Őt és két társát a holland rendőrség lefogta a több millió hamis frankkal együtt. A nyomozás során egymás után buktak le a terjesztők Hamburgban, Koppenhágában és Milánóban. Magyarországon őrizetbe vették Windischgraetz Lajos herceget és titkárát, Rába Dezsőt, továbbá Nádosy Imrét, országos rendőrfőkapitányt. Őrizetbe vették továbbá a Térképészeti Intézet számos munkatársát is. A hamisításban közreműködött Windischgraetz társa, Arthur Schultze is. A botrány hamarosan elérte a magasabb köröket is: Bethlen István miniszterelnököt, Teleki Pál volt miniszterelnököt, akiknek közvetlen közreműködésük nem, de tudomásuk volt az ügyről.

[szerkesztés] Per és ítélet

A magyar bíróság előtt a vádlottak hazafias tettnek vallották cselekedetüket, ez enyhítette büntetésüket. Windischgraetz Lajost négy évre ítélték, ennek egy részét szanatóriumban és szállodákban töltötte le. Társa, Arthur Schultze idő előtt elhunyt. Nádosy Imre rendőrfőkapitányt 3 és fél évre ítélték el, de időközben kormányzói kegyelemben részesült és szabadon engedték. A feltűnően enyhe ítéletek kiszabása után a károsult Francia Nemzeti Bank jelképes 1 frankot kért.

[szerkesztés] Következmények

A frankhamisítási botrány komoly presztízsveszteséget okozott Magyaországnak. A háború utáni Bethleni konszolidáció jó kapcsolatok kialakítására törekedett, amelyet a botrány kellemetlenül érintett. Ekkor érkezett például Magyarországra követ Franciaországból a francia-magyar kereskedelmi kapcsolatok szerződésének tárgyalására.

[szerkesztés] Források

• Ablonczy Balázs: Összeesküvés a frank ellen. In:Rubicon 2005/9
• Magyarország története 1918-1919, 1919-1945 – /Akadémia kiadó, Budapest, 526.o. /
• A frank-ügy I.
• A frank ügy II.
• A frank-ügy a Múlt-kor.hu történelmi portálon