Fogarasi János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fogarasi János (Felsőkésmárk, 1801. április 17. - Budapest, 1878. június 10.) magyar nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Fő műve az első magyar értelmező szótár, A Magyar Nyelv Szótára, amelyet 1845-től Cuczor Gergellyel közösen szerkesztett, 1866-tól (Czuczor halála után) pedig egyedül.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Családja
Régi erdélyi eredetű családból származott. (A nemességet és a fogarasföldi birtok utáni adómentességet Rákóczi György fejedelem erősítette meg 1638. július 20-án a család ősének, Alsóvisti, vagy Dridiffi Mátyásnak. A család Abaújba elszármazott ága később vette fel a Fogarasi nevet.) Apja Fogarasi János kisnemes, anyja Gászner Zsuzsanna.
[szerkesztés] Iskolái, pályája
1807-től 1811-ig a felsőkésmárki, latint is tanító népiskolába járt, aztán 1814-ig a szikszói gimnáziumba. Ezután Sárospatakon folytatta tanulmányait 1814 és 1823 között. Abaúj-Szántódon Jászay Pálnak, Jánosdon Fáy Ábrahámnak volt nevelője.
1827-ben került a királyi táblai jegyzők listájára és Szirmay Ádám mellett dolgozott, mint az ügyvédi iroda levéltárosa. Ügyvédi oklevelet 1829-ben szerzett. Ekkor még nem akart a tanítással felhagyni és a félárva Komáromy György földbirtokos tanítója lett - az ő házukban ismerkedett meg Tretter Erzsébet társalkodónővel, akit 1834-ben feleségül vett. A Magyar Tudományos Akadémia 1838. szeptember 7-én választotta levelező, 1841. szeptember 3-án rendes tagjává.
1841. március 1-váltóügyvédi vizsgát tett és az új váltótörvényszéknél kezdett el dolgozni tanácsjegyzőként (1848 február végéig dolgozott itt). Ekkor István főherceg nádor titkára lett és előadó a nádori törvényszéknél.
Az 1848-as forradalom idején tanácsos volt a Kossuth Lajos vezette pénzügyminisztériumban, de amikor a következő év elején az osztrák seregek elfoglalták Pest-Budát, nem követte a szabadságharcot vívó kormányt Debrecenbe.
A szabadságharc leverését követően sógora, Járy (Tretter) György unszolására 1850 februárjában bírói hivatalt vállalt az ideiglenes pesti törvényszéknél, hogy Pesten maradhasson és folytathassa a szótár szerkesztését. 1854 augusztusában főtörvényszéki tanácsossá neveyték ki. 1856-tól 1861-ig a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke és a pesti országos törvényszék alelnöke volt, ezután két évig a visszaállított magyar váltótörvényszék elnöke. Ez utóbbi helyen elérte, hogy német nyelv helyett magyar nyelvű beadványokat is elfogadjanak. 1863-ban a hétszemélyes tábla bírája lett, 1869-ben a Kúria legfőbb ítélőszékének bírája.
Tekintélyes vagyonát az MTA-ra kívánta hagyni, egy rosszul sikerült építkezésen azonban elúszott, így végül Fogarasit az Akadémia temettette el. [1]
[szerkesztés] Műve
Fogarasi igazi polihisztor volt, olyan mértékben, ami korában már ritka. Jogi értekezéseket, költeményeket és elbeszéléseket is közölt, dalokat és kórusműveket is szerzett, hegedült, de nyelvészeti munkája a legjelentősebb. Igaz főként a szótár révén: a mongol nyelvrokonság híve volt, nyelvfilozófiai, nyelv- és szótörténeti ideái jórészt már saját korukban is elavultak voltak. De ő fogalmazta meg a Fogarasi-törvény néven ismert magyar nyelvtani szabályt (1838-ban, az Atheneaumban), amely szerint a kiemelt mondatrész mindig az igei állítmány elé kerül.
Úttörő jelentőségű folklorisztikai tevékenysége is: Tranyik Jánossal együtt 1847-ben két füzetnyi népdalgyűjtést adtak ki. Maradandó értékű verstani munkája a choriambusnak a magyar verselésben játszott szerepének kutatása.
[szerkesztés] Fontosabb művei
- Egyetlen mód a magyar játékszín célirányos megalapítására (Pest, 1834)
- A magyar nyelv metaphysicája (Pest, 1834)
- Magyarhoni magános törvénytudomány elemei (Pest, 1839)
- A magyar nyelv szelleme (Pest, 1843)
- Legújabb és legteljesebb német és magyar szótár (1852)
- A magyar igeidőkről (Pest, 1858)
- Hangsúly a magyar nyelvben (Pest, 1860-1861)
- A magyar nyelv szótára (Pest, 1862-1874)
