Füst Milán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Füst Milán (Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.) író, költő, drámaíró, esztéta.

A magyar szabadvers megteremtője. Első költeményei a Nyugatban jelentek meg 1909-ben. Barátságot kötött Karinthyval, Kosztolányival, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal. Weöres Sándorral mester-tanítványi kapcsolatban állt (Weörest sokan tartják többek közt Füst Milán tanítványának).

Teljesen újszerű versformálása és kifejezésmódja a magyar lírában Berzsenyin kívül talán csak a középkori zsoltárok hangjához hasonlítható. Szabad verselése, patetikus dikciója, hasonlíthatatlan kifejezésmódja, a költészetben szokatlan rejtőzködése, szerepjátszásai egészen egyéni hangot jelentenek irodalmunkban. A modern magyar irodalom méltatlanul keveset emlegetett, és olvasott magányos óriása.

Drámái, különösen a bemutatásra mintegy 40 évet váró IV. Henrik szintén klasszikus értékű alkotások. Ennek ellenére legismertebb drámai alkotása, az újsághír alapján született Boldogtalanok egészen a hetvenes évekig ismeretlen volt a színházrendezők előtt.

Kossuth-díjas (1948.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Füst Milán témában.

• Magyar Elektronikus Könyvtár
• Válogatott versek
• Digitális Irodalmi Akadémia
• Wikiforrás
• Életrajzi adatok

Ez az irodalmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!