Dió
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dió | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Juglans regia |
||||||||||||||
Rendszertan | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
Binominális név | ||||||||||||||
Juglans regia L. |
A közönséges dió (Juglans regia) mindenfelé termesztett, húsz-harminc méter magasra is megnövő fa. Páratlanul összetett levelei szórtak, kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. Az egyes levélkék hosszúkásak, ép szélűek.
Zöld színű, lecsüngő, nyolc-tíz centiméter hosszú virágai barkában fejlődnek. Termése csonthéjas, gömbölyű, világosbarna. Külső burka zöld színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról könnyen leválik. Diószedésnél kezünket erősen barnára festi. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk. Gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkát szokták. A diólevelek csersavat, illóolajat tartalmaznak.
[szerkesztés] Felhasználása
Gyógyászatban teáját (egy maroknyit egy liter vízzel főzve) főleg vértisztítónak és emésztés elősegítésére használják. Ez utóbbi az oka, hogy bőrkiütések esetén is isszák. Leveleiből készült kivonatából többen a tüdővész gyógyítását is megpróbálták. Burkát gyomor- és bélhurutnál, de főleg barna hajolajak gyártásánál használták.