Damaszkuszi Szent János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Damaszkuszi Szent János, Jóannész Damaszkénosz (? - 753) ókeresztény író

[szerkesztés] Élete

Noha számos életrajza maradt fenn, életéről kevés pontos adatot tudunk, mivel az életrajzok nem hitelesek. Annyi bizonyos, hogy Damaszkuszban született, s gazdag keresztény család sarja volt. Születési ideje a 7. század utolsó harmadára tehető. Apja, Szergiosz, a kalifák udvarában volt pénzügyi tanácsadó, s fia valószínűleg követte ebben az állásban. A 8. század elején már szerzetes volt a jeruzsálemi Mar Saba kolostorban. A jeruzsálemi pátriárka pappá szentelte, és teológiai kérdésekben kikérte a tanácsait. Nem csak a képrombolók ellen írt, a keleti egyházban mégis ezek az írásai tették híressé, továbbá a liturgiában mindmáig élő költeményei.

[szerkesztés] Munkái

Életműve javát dogmatikus írások teszik ki. Írt a nesztoriánusok ellen, három értekezésben cáfolta a jakoboták felfogását. Az első értekezése vázlatszerű, a második kidolgozottabb, a harmadikban a Triszaigon monofizita értelmezését támadja. Sokat merített Hitvalló Szent Maximosz munkáiból.

Korában még igen aktívan működtek a manicheusok, az ő tanításaikat támadta „Dialógus a manicheusok ellen" című munkájában. Vitatott a szerzősége egy iszlámellenes művel kapcsolatban. A képrombolók tanításait három műben cáfolta. Csak örmény fordításban maradt ránk „Válasz a zsidóknak" című műve.

Főműve a „Tudás forrása", amelynek első része terminológiai bevezetést ad a teológiához. A második részben az eretnekségek történetét foglalja össze, a „Doctrina patrum de incarnatione" (Az atyák tanítása a megtestesülésről) című iratra támaszkodva. A harmadik rész az ortodox hit részletes kifejtése. Az anyag elrendezésében Küroszi Theodorétosz „Hairetikész paramüthiasz" című munkájának 5. részét vette alapul. Felhasználta a kappadókiai atyák munkáit, a pszeudo-kürilliánus iratokat, Eulogiosz műveit, valamint Nemesziosz: „Az ember természetéről" című munkáját.

Néhány kisebb dogmatikus tartalmú írását, az „A tudás forrása" egyes fejezeteinek különkiadásait előtanulmámyokként készíthette nagy összefoglaló munkáihoz. Ilyen műve az „Elemi tudás", amely nem más, mint az „A tudás forrása" első könyvének vázlata. „A helyes felfogásról (Peri orthú phronématosz) című rövid írása a hitvallást magyarázza. Ugyanilyen jellegű értekezései: „Krisztus testéről és véréről", „Az akaratszabadságról", „A holtak feltámasztásáról". Műveinek kiadásában találhatóak még egyéb írások: „A Szentháromságról", „Kérdések és feleletek az ortodox hitről", ám ezeknek nem ő volt a szerzőjük, ám egy hexameterekben írott hitvallás viszont lehet, hogy az ő műve. Művei közt található az a híres levél, amely a gyónásról szól, de ezt sem ő, hanem az ifjabb Simon írta. Szintén a munkái közt található egy terjedelmes, erkölcsi kérdésekkel foglalkozó írás, a „Sacra Parallela" (Ta hiera). E munka első két könyve, amely Istenről és az emberről szól, csak lerövidítve maradt meg, a harmadik könyv azonban teljes egészében fennmaradt, ez a bűnökkel és az erényekkel foglalkozik. A munkában az erkölcsi és aszketikus életre vonatkozó patrisztikus anyagot gyűjtötte össze, kétséges, hogy valóban az egyházatya a szerzője.

Írt hagiográfiai munkákat is, első helyen kell megemlíteni építő célzatú regényét, a „Barlaam és Joaszaph"-ot. Jelenlegi görög szövege minden kétséget kizáróan az ő munkája. Az ő írása „Artemisz szenvedéstörténete" is, bár egyes kutatók Jóannész Rhodiosznak tulajdonítják. A „Szent Katalin aktái" című irata elveszett. A hagiográfiai munkák közt említhetőek a Szent Borbálát, Aranyszájú Szent Jánost, Szent Anasztáziát dicsőítő beszédek. A neve alett hagyományozott homíliák közül hitelesek a következők: egy beszéd „Szűz Mária születéséről" (Deute pantesz), három beszéd Mária elszenderedéséről (koimészisz-homíliák), beszéde Jézus születéséről, Jézus templomban való bemutatásáról, a Virágvasárnapi beszéd, a Homília az elszáradt fügefáról, a Beszéd nagyszombatra, a Színeváltozás ünnepére. A többi, neve alatt ismert homília nem az ő munkája.

A Bibliához készített kommentárjaiban önálló volt, eddig legalábbis nem sikerült forrásainak nyomára bukkanni. Pál apostol következő leveleihez készített kommentárokat: az Efezusi, a Filippi, a Thesszaloniki és a Timotheus levélhez. A neve alatt hagyományozott húsvéti táblázat (Paszkhalion) szintén hiteles munkája.

A kéziratokban egész sor költemény is kapcsolódik a nevéhez, ezek hitelessége még nem bizonyított.

Sok kisebb munka is fennmaradt neve alatt, amelyek hitelessége kérdéses. Ezen írások közt akadnak polemikus munkák (a zsidók, az ariánusok, Szeverosz párthívei ellen), értekezések az ember istenképiségéről, az ortodox hitről, egy levéltöredék, amely az emberi természetről szól, az igazságosságról, stb.

[szerkesztés] Teológiai nézetei

Teológiai nézeteit leginkább az „A tudás forrása" című munkája alapján lehet összefoglalni. Az ószövetségi kánonból kizárta a deuterokanonikus műveket, au Újszövetség kánoni könyveihez sorolta viszont az úgynevezett apostoli kánonokat is. Apostoli hagyományozásból vezetett le olyan szokásokat, mint például a kelet felé fordulva imádkozás, a háromszori leöntésel való keresztelés, a kereszt és a szentképek tisztelete. Az egyházatyák tanításait kötelező érvényűnek ismerte el, s osztotta Bizánci Leóntiosz tanítását Krisztus emberi természetének jellegéről. Krisztus emberi lelke fogantatása pillanatától rendelkezett minden emberi bölcsességgel, ezért Jézus életében nem lehet tényleges szellemi fejlődésről beszélni. Tanítása szerint a Szentlélek az Atyától származott és a Fiúban nyugodott. Elfogadta azt a nézetet is, hogy a Szentlélek a Fiú lelke. Az angyalokat testetlen lényeknek tartotta, akik a próbatételüket megelőzően nehezen hajlottak a rosszra. Akik a próbatételt kiállták, változhatatlanná váltak, nem saját természetük, hanem a kegyelem hatására, amely megerősítette őket. Az angyalokat Areopagoszi Szent Dénes nyomán kilenc karba sorolta. Az angyalok védik a földi régiókat, ők a népek elöljárói, az emberek segítségére rendeltettek. Imádás egyedül Istent illeti meg, de tisztelet jár Szűz Máriának és a szenteknek, mert a szentek Isten barátai. Szent Ambrushoz hasonlóan ő is azt tanította, hogy a pokol tüze nem anyagi természetű.