Küroszi Theodorétosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Theodorétosz, Theodoretus, küroszi (püspöki ténykedésének színhelyére utaló melléknév) (Antiochia, Kr. u. 393 - Kürrhosz, Kr. u. 466 körül) Ókeresztény író

Nem csupán alapos teológiai műveltséget szerzett fiatalkorában, hanem a pogány irodalomban is jártas volt. Már 423-ban püspöke lett a szíriai kisvárosnak. Egyik főszereplője volt a Kr. u. V. század első felében zajló teológiai vitáknak és egyházpolitikai küzdelmeknek. Az antiokhiai teológia védelmében 431-ben fellépett Kürillosz alexandriai pátriárka ellen. 449-ben az epheszoszi zsinat kiközösítette, de a khalkedóni zsinat 451-ben rehabilitálta. Már halála után, 553-ban, az ötödik egyetemes zsinaton néhány írását elítélték. Minden bizonnyal ez az oka, hogy több műve, épp a fontos teológiai vitairatok közül, elveszett, néhány pedig más egyházi szerző neve alatt maradt fenn: az egyik épp Theodorétosz nagy ellenfelének, az alexandriai Kürillosznak neve alatt.

„Eranisztész" (Koldus) című dialógusa a monofizitákat támadta, akik szerinte a korábbi eretnekségekből „koldulták össze" tanaikat. Fontosak az Ószövetség egyes könyveihez írott kommentárjai, amelyek a nyelvi és történeti szempontokat is érvényesítő antiokhiai írásmagyarázat elvét követik. Nagy műgonddal készítette a pogány görög vallás cáfolatára „Hellénikón therapeutiké pathématón" (A pogányság betegségeinek gyógyítása) című, 12 könyvből álló iratát. Caesariai Euszebiosz egyháztörténetéhez csatlakozik a Kr. u. 325 és 428 közti időszakot feldolgozó „Ekklésziasztiké hisztoria" (Egyháztörténet) című műve. Külön feldolgozta az eretnekségek történetét is. Igen érdekes művelődéstörténeti dokumentum a szíriai aszkéták különös szentéletűségét bemutató „Philotheosz hisztoria" (Istenszerető történet). Fontos kortörténeti dokumentum ránk maradt levelezése.