Dákó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A billiárddákó vagy röviden dákó, egy alapvető sporteszköz a biliárd, a pool és a snooker játékokhoz. Golyók ütésére szolgál, többnyire a fehér golyóéra. A dákók elvékonyodó botok, átlagosan körülbelül 1.5 méter (58 hüvelyk) hosszal és 510-600g (18-21 uncia) súllyal. A legtöbb dákó fából készült, de ritkábban a fát még beborítják vagy összekötik más anyagokkal is többek között grafittal és/vagy üvegszállal.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A különböző típusú dákók és részeik
[szerkesztés] A gyártás szemszögéből
A dákók hossza átlagosan 58 hüvelyk és két fő típusuk van. Az első típus az egy részes dákó; ezeket többnyire biliárdtermekben tartják a hétköznapi játékosoknak. Egyenletesen vékonyulnak, azaz a fenéktől a csúcsig egyformán csökken az átmérőjük. A másik típus a két részes dákó, a középső részén elosztva a szállítás (rendszerint egy dákódobozban) könnyebbségéért. Vannak olyan dákók is amiknek még több darabjuk van, kiemelendően a 3 és 5 darabos. Ezeket a köztes dákókat törésre, ugratásra, a fenék súlyának változtatására vagy annak meghosszabbítására használják. Egyes két részű dákók úgy néznek ki mint az egyrészesek ezeket "Sneaky-Pete"-nek hívják. Többnyire egyszerű megjelenésűek mint egy átlagos egyrészes dákó így elcsavarva a gyanútlan fogadók fejét.
[szerkesztés] Kapcsolódások
A dákó nehezebb részét fenéknek a kisebb végét pedig nyélnek hívják. A két rész találkozását kapcsolódásnak hívják ami többnyire egy csavar ami a fenék végéből indul és menete illik a nyél kapcsolódó üregébe. A kapcsolódások sokféle anyagból készülhetnek: tipikusan műanyag, alumínium, rozsdamentes acél vagy fakéreg, ritkábban az egyedi dákók csontból, agancsból vagy más értékesebb anyagból készülnek amik ugyan nem olyan hétköznapiak de ugyanarra szolgálnak. A belső anya és apa kapcsolódási pontok majdnem mindig bronzból vagy acélból készülnek mivel ezek az anyagok kevésbé érzékenyek a hőmérséklet ingadozásra így kevésbé tágulnak vagy húzódnak össze mint más anyagok ezzel hosszabbítva a dákó élettartamát. A kapcsolódások mérete, anya és apa vége a nyélen és a fenéken többnyire más és más. A hagyományos konstrukciók teljesen menetes kapcsolatot alkalmaznak, míg az új változatok mint az uni-loc, accu-loc vagy tru-loc már fél menetesek (gyors nyél eloldó) ezzel lehetővé teszik a játékosoknak hogy hamar össze és szétszereljék dákóikat.
[szerkesztés] A nyél különböző részei
A nyelek különböző emelkedéssel készülnek, a két legelterjedtebb emelkedés a Pro és az európai. A Pro a hegytől 30-35 centiméterig egyenletes átmérőjű. Az európai kúp alakú és a kapcsolódásig szélesedik.
[szerkesztés] A vaspánt
A nyél egy bilincsben végződik amit vaspántnak hívnak és arra használatos, hogy a dákó hegyét tartsa és elnyelje az ütközést a fehér golyó ellökésekor ezáltal megvédve a kevésbé ellenálló fából készült nyelet a töréstől. A vaspántok alapvetően elefántcsontból, szénszálból vagy olyan műanyagokból készülnek mint például a melamine, aegis vagy a phenolic gyanta melyek kifejezetten tartósak és ütközésálló anyagok miközben ellenállóak a repedéseknek, a forgácsolódásnak és a töréseknek.
[szerkesztés] Hegyek
Különböző keménységű és alakú bőr hegyeket rögzítenek a vaspánthoz. A szokványos alakja a hegyeknek az öt és tízcentes. Az alak úgy határozható meg, hogy a hegyhez odateszünk egy öt vagy tízcentest és görbületet egyeztetünk. A negyeddolláros alakú hegyek ritkák, habár rendszerint használatosak a labdák robbantásakor mivel a kisebb görbület kisebb véletlen csavarást jelent ezáltal pontos egyenes lövést biztosítanak. A gömbölyűbb hegy könnyebben jár csavarással mert az érintkezési pont a golyó és a hegy között kisebb távolságot igényel a középpontos ütéstől az ugyanakkora csavarás elérése érdekében mivel növekszik a tangenciális érintkezés. A hegy néha keményebb anyagból készül mint pl a phenolic gyanta mert robbantáshoz ezt kedvelik jobban. ( A robbantás többnyire kevesebb csavarást igényel, így a kevésbé kerek és keményebb hegyek jobban megtartják alakjukat hosszútávon a robbantás hatékonyságának föláldozása nélkül.) A hegyes vége a dákónak váltózó átmérőjű de általában 11 és 14 mm közötti, többnyire 13 mmes Pool dákóknál és többnyire 10 mmes Snooker dákóknál. A pool dákó bőr hegye használatos a golyó lökésére. Mivel a bőr természetes módon tömörödik és keményedik a lökdösés hatására, ezért egyre valószínűbb a golyóról való lecsúszása (minél jobban közelítünk a lágytól a sima hegyig) a találat során ha nem alkalmazunk valamilyen segédanyagot hogy az ütés megragadhassa a golyót. Ezen az ügyön hivatott segíteni az ideálisan minden ütés előtt a dákó hegyére kent kréta, hogy a játékos nehogy félreüssön. Ez különösen akkor fontos ha a játékos nem a golyó közepét löki ezáltal pörgést előidézve azon. A hegyek különböző keménységszintűek lehetnek, nagyon puhától nagyon keményig. A lágyabb hegyek mint az "Elk Master" jobban tartják a krétát, azonban könnyebben kopnak (a krétától és a különböző karcolásoktól), alakjukat váltják (dákó hegy alakítóktól, gyors javítóktól, pickstől), és gombásodnak (normál használattól vagy kemény ütésektől amik összetömörítik a hegyet minden irányból). A keményebb hegyek mint a "Triangle" jobban tartják alakjukat de keménységük okán a kréta nem ragad meg rajtuk olyan jól ráadásul meg sem lágyítja kellően az ilyen anyagokat. A hegy keménysége többnyire a nyomás erősségén múlik amit elkészítése során alkalmaztak. Néhány hegyet rétegelnek (Pl. "Talisman") és néhány egy darabos (Pl. "LePro"). A rétegelt hegyek jobban tartják alakjukat az egydarabosoknál, de néha szétesnek a használattól a lövésektől vagy a hegykezelőktől. Az egydarabos hegyeknek nincs meg ez a hátránya, azonban könnyebben gombásodnak.
[szerkesztés] A fenék
A dákó fenék részén van elosztva a dákó súlyának többsége. Legyen a dákó 18 vagy 22 unciás a súlykülönbség nagy része a fenéken van (a magban a kéreg alatt). A fenekek többféle konstrukcióban készülnek, 3 részestől egészen az egyrészesig, ráadásul az emberek egyedi verziókat is kidolgoztak. Ezek a különbségek különféle "érzésekké" alakulnak a súlyeloszlás és a dákó egyensúlyi pontjának változása miatt. Tradicionálisan a játékosok az egyensúlyi pontot a borítás fölső végéhez vagy 7 hüvelyknyire a fenék markolatához teszik. A dákófenék gyakran egzotikus fa (pl. cocobolo,bocote) vagy más anyagú mint pl. ébenfa vagy elefántcsont berakással díszített. Többnyire a fenék dekoratív gyűrűkkel van felosztva. A különböző típusú (pl ír vászon vagy bőr) borítások a fenéken a jobb fogást és az izzadtság elnyelését szolgálják. Az olcsóbb dákók nejlon borításúak aminek nem olyan jó a megítélése mint az ír vászonnak. Az üvegszálas és grafit dákók "Veltex" markolatúak ami üvegszálból vagy grafitból van azonban lágyabb és nem olyan fényes. Néhányan jobban kedvelik a borítás nélküli dákókat ezért vannak csak fényezett fa fenekek is. Néha ezek a borítás nélküli dákók díszesebbek hisz nagyobb a felület a képzelőerőnek.
[szerkesztés] Anyagok és kialakítás
A fenék gyártása során megválasztott anyagok és a művészi megvalósítás nagyon szép és drága dákókat eredményezhetnek. A jó minőségű pool dákók egyedileg készülnek egyenesen szemcsés kemény szikla juharból (ez főleg igaz a nyélre). A snooker dákók ezzel ellentétben majdnem mindig kőrisfából készülnek. A dákókat nem mindig játékra készítik, hisz néhányukat csak gyűjtőknek készítik és áruk elérheti a több tízezer dollárt a felhasznált anyagok és az kivételes megmunkálás miatt. Az évek alatt több híres dákókészítő is volt. Herman J Rambow es George Balabushka a leghíresebbek és az ő dákóik a legértékesebbek a gyűjtők számára. Ezek a gyűjtői dákók gyakran gyönyörű kövektől és fémektől díszes berakással és változatos faanyagokkal demonstrálják a tervezés és művészet remekeit. Ezek a dákók azért is értékesek ahogyan teljesítenek. Az egyedi dákógyártók ellenfelei tömeggyártásban rétegzéssel és matricázással próbálnak olyan dákókat készíteni amik úgy néznek ki mintha drága anyagokból készültek volna. Habár ezek a megoldások eldöntik a dákók árát a játékbeli hatékonyságukat nem befolyásolják. A minőség másik jelzője a berakások elhelyezése a fában. A jó minőségű berakások hézagmentesen illenek a fába; ezen felül tökéletesen szimmetrikusak minden oldalukon ráadásul egyenes vágásúak is, azaz nincsenek rajtuk lekerekített élek. A gépek használata nagyban hozzájárult a berakások és díszítések minőségi javulásához.
[szerkesztés] Az ütköző
Utoljára egy nem elhanyagolandó része a dákónak az ütköző. Habár gyakran alulbecsülik a fontosságát a többi részhez képest, az ütköző fontos a dákó és annak érzésének védelmében. Az ütköző védi a dákót a földre tételkor, vagy mikor falhoz másik emberhez vagy asztalhoz ütődik. Nélküle a vibrációk tönkretennék a fát az idők folyamán. A vibrációk elég fontos szerepet játszanak a dákó érzetének kialakításában is. Az ütköző nélkül egy ütés rezonanciája másképp hat mint egy helyesen felcsavarozott szoros ütköző esetén. Bár aprócska, de az ütköző mégis ad egy csekély súlyt a dákó végén ezzel javítja az egyensúlyt ami a dákó érzetének egy másik kulcsa.
[szerkesztés] "Érezd"
Néhányan úgy gondolják a dákó érzetét torzítják a gyártása során felhasznált különböző anyagok. A gyakorlott játékosok kezében érződő vibrációt befolyásolja a hegyek, faanyagok, vaspántok, acélok és műanyagok különböző keménysége. Itt jegyezzük meg hogy minden dákó fából készül, még a grafit vagy üvegszálas dákóknál is egy belső fa réteghez kapcsolódnak. A grafit és üvegszálas dákókat a biliárdjátékos közösség nagyon rossznak tartja mivel a fa dákóknál nehezebb őket karbantartani és nagyon merevek. A merevségük okán többnyire robbantásra használatosak. Ha üvegszálas vagy grafit réteg a dákón megkarcolódik akkor az már nem kijavítható, ráadásul már kevesebb használat után is fényessé válhatnak ezáltal nem lesznek olyan lágyak mint eredetileg.A fákkal nincsen ilyen probléma hiszen homokkal faesztergával feljavítható, habár a homok nem javasolt az átmérőcsökkenés és a díszítés lekopása miatt; a javítást szakemberre célszerű hagyni. A szintetikus anyagok használatának növekedése a professzionális játékosok szponzorainak köszönhető, ráadásul a kezdők úgy gondolják technológiai fejlődés az üvegszálas vagy grafit dákók használata éppúgy ahogy a teniszben vagy a golfban a könnyebb anyagok használata. De a dákókkal nem ez a helyzet mert súlyuk szabályokban van előírva, és a kompozit anyagok nem teszik a dákót sokkal erősebbé. Sokat tettek azért hogy a dákók érzete jobb legyen ahhoz a kérdéshez eljutva hogy a vezető gyártók vagy az egyedi dákókészítők nyújtanak jobb élményt. A híres nevű gyárakat azért szokták kritizálni az egyszerű gyártás és a felhasznált anyagok gyengébb minősége (a kézzel válogatott egyedi készítőknél használtaktól) miatt. Azonban függetlenül az egésztől a dákó érzete személyes meglátásokra épül erősen befolyásolva az első a játékos által tartósan használt dákóval.
[szerkesztés] Elhajlás
Más néven kilövellés. A biliárdgolyó elhajlása természetes velejárója az oldalazott ütésnek. Amikor a golyó a középponttól jobbra vagy balra van megütve, akkor nem pontosan a lökés irányába indul hanem elhajlik annak vonalától, ezen a játékosnak kell javítania. Minél messzebb van a központtól a lökés annál nagyobb az elhajlás a lökés vonalától. Az elhajlás a lökés erejének növelésével is nő, a legtöbb dákóval ez 2-3 %-ot jelent a normális 5-15 mérföldes lökési sebességeknél.
A dákók igen változatosak a tekintetben hogy mennyire térítik el a golyót - ez minden dákónál jelentkezik, és nem is készíthető olyan aminél nincs ilyen hatás. Sőt a legkevésbé elhajlító dákók a Platinum Billiardok bizonyítottan csak 20%át csökkentették az átlagos dákók elhajlásának. A nagy változatosság elsődlegesen a nyél első néhány hüvelykjének tervezésétől és kialakításától függ - alig fejt ki hatást bármi más emögött pl. a kapcsolódások, a fenék, vagy a dákó teljes súlya. Habár a nagyon alacsony elhajlású nyelek kezdenek a legelfogadottabbak és népszerűbbek lenni a választék még mindig széles. A kevésbé torzító nyelek kevesebb korrekciót igényelnek és sokan úgy gondolják ez nagyobb pontossággal jár, de ezek a nyelek többnyire jobban megcsavarják a golyót és ezt viszont többen gyengébb irányíthatóságúnak tartják. Ezen felül a nyelet rendszeresen állítani kell mert nagyon másképp viselkedik és néhányan nem veszik a fáradtságot hogy megváltoztassák ami annyira ismerőssé vált az évek folyamán [1].
Az alacsony elhajlású dákók gyártói pl: a Meucci és a Predator. Rendszeres gyakorlással az elhajlás minimalizálható.
[szerkesztés] Csavarási pontok
Minden nyélhez tartozik egy csavarási pont, ami közvetlenül abból határozható meg hogy a dákó mennyi elhajlást vagy kilövellést okoz. A nyél csavarási pontját a csúcs elejétől mérik. Ha a játékos magabiztosan tartja a dákó csavarási pontját, és jól megforgathatja a dákót az ütés közben akkor függetlenül attól hogy a golyó melyik részét találja az olyan irányba indul mintha középen ütötte volna. A csavarási pontok érdekesek azonban a játékosnak mérlegelnie kell a "fordulat" és a "dobás" között is. A "fordulat" a golyó az alkalmazott oldalcsavarás (mint egy közepes masszé) elkanyarodási hajlandósága. A dobás a fehér golyó és a célgolyó közti súrlódás eredménye és sokkal erősebb mint azt a többség gondolná - például ha valaki egyeneset lő egy gyenge bal fordulattal a golyóhalmaz hátát célozva, és mikor a fehér golyó eléri a célgolyót egy pillanatképet csinálnánk, akkor láthatnánk hogy a golyók a halmaz bal oldalára rendeződnek a halmaz közepétől. Van egy népszerű a csavarási pont helyét meghatározó teszt, mivel azonban a megdobó hatást kevesen veszik figyelembe igen pontatlan eredmények születnek. [2]
[szerkesztés] Dákó karbantartás
A dákó hosszan tartó használat után elkerülhetetlenül elveszti a tökéletes lágyságát, alakját, tisztaságát és érzetét. A lágy hegyek elkezdenek gombásodni ezáltal kevesebb krétát tartanak meg. A vaspánt "kék gyűrű"vé alakulnak megfertőzve a biliárdtermek és bárok dákóit. A nyél jól megfigyelhetően kékes színűvé válik és lágysága már nem olyan mint újkorában. A fényes és matt részek unalmassá, olajossá és ujjlenyomatokkal telivé válnak. A borítás magába szívja a füst és az izzadtság szagát, és néha még el is válik. A fenék elkezd lötyögni, és az ütközői eltűnnek.
[szerkesztés] Hegyek
A hegyeket többféle hegykarbantartó eszközzel tartják öt vagy tízcentes alakban megfelelően nyersen hogy a kréta megragadjon rajta. Először le kell vágni egy késsel, pengével vagy valami speciális eszközzel a gombásodás széleit amik a vaspánt átmérőjénél tovább nyúlnak. Ha a hegy gombásodva marad a lövések kevésbé lesznek pontosak, több mellélövés és karcolás képződik. A pontos csavarások sem olyan megbízhatóak egy rendesen karbantartott hegyhez képest. A vágás után hegykialakítóval (pl Willard hegyalakítója, smirgli, vagy mások) adjunk neki új alakot hogy a megfelelő görbülete legyen. Végül egy durvább dörzspapírral, hegykefével vagy hegypiszkálóval durvítsuk perforáljuk a hegyet. A kefék és dörzspapírok csökkentik a hegyek méreteit túl szabad (sűrű)felhasználás mellett. Ezért találták ki a hegypiszkálókat hisz a lyukak amiket a hegybe ütnek a kréta jobb megtapadását segítik. Habár ezek az eszközök hasznosak nem javasolt a sűrű használatuk. A hegy feljavítása akkor válik esedékessé mikor elkezd gombásodni, vagy feltűnően gyengébbek az eredményei a dákónak, végül pedig egy fontosabb játék előtt. A hegykezelő eszközök túlzott használata csökkenti az élettartamot gyakrabb hegyvásárlást téve szükségessé, vagy annyira kilapult heggyel való játékot hogy szinte már csak a vaspánt van játékban ami igen veszélyes és nem tesz jót a játéknak. A kréta természetes dörzsölője a hegynek, így ha rendszeresen alkalmazásra kerül (minden fordulóban) a hegyet kellően durván hagyja. A hegyet le kell cserélni ha már annyira elhasználódnak hogy a vaspánttól már csak egy mm választja el őket, mivel a vaspánt megsértése igen drága lehet. A cserehegyek ára 25 centtől 25 dollárig terjedhetnek a minőségtől függően, az átlagos darab másfél dollárba kerül.
[szerkesztés] Vaspántok
Az egyel lentebbi elem a vaspánt. Ha körbenézünk a biliárdtermekben és bárokban a vaspánt körül jól elkülönülő kék (ha a kréta kék) gyűrűket fedezhetünk fel. Az oka a rossz krétázási technika, és könnyen orvosolható egy jó módszerrel. Sok kezdő erősen és körkörös mozgással krétázza a dákóját. Átlagban ez megfelelő lenne, de nem tudják hogy mikor kell új krétát használni. A krétát le kell cserélni ha a benne lévő üreg relatíve mély; megfelelő krétaetikettel ez meg sem történhet. Ha az emberek mély üregű krétát használnak körmozgásban akkor ez megjelenik a vaspánton. A megjelent gyűrűt nehéz eltávolítani ha korán fel nem fedezik. A különböző kréták különböző erősségű és porosságú foltot hagynak maguk után és meghatározóak lehetnek hogy mennyire könnyen távolítható el a vaspántról a gyűrű. A gyenge foltokat ujjainkkal vagy egy zsebkendővel is könnyen eltávolíthatjuk, kerüljük a nyirkos tisztítókat a dákóhoz közel mert a nedvesség bejuthat a fába és tönkreteheti a fába került víz tágulásával és összehúzódásával. Bizonyos takarító eszközöket lehet alkalmazni a folt eltávolítására, de a legegyszerűbb a megelőzés. Krétázáskor egy lágyabb körkörös mozdulattal az egész krétafelületet vegyük igénybe. Ha rendszeresen így teszünk a krétán csak egy sekély üreg lesz és relatíve lapos marad. Ez azért van mert a könnyed krétázás nem őrli, karcolja bele a krétát a hegybe, így még ha egy mély üreg mellett magas falak is lettek volna rövid idő múlva eltűnnek.
[szerkesztés] Nyél
Egy erősen krétázott dákón többnyire a nyélen is található kék elszíneződés (a kék krétától, más színek más színű krétáktól). Az erősen poros és foltot okozó kréták lebucskáznak a hegyről a nyélre és ütés közben a játékos elkeni a krétafoltot az idők folyamán. Ezen nem lehet segíteni piszkos helyeken vagy ahol a játékosok helytelenül az asztalra helyezik ezáltal a krétát még jobban a kezükre és a biliárdposztóra juttatva. A dákó bekrétázása után a krétát az üreggel felfelé kell elhelyezni nem ledobni a krétát az asztalra, így a csökkentve a kezekre kerülő és közvetve a dákóra kerülő krétaport. A jó krétaetikett a biliárdposztóra kerülő krétamennyiséget is csökkenti amit a golyókon szállított kréta is károsít ( elvágja a mikro-szálakat ) ezzel bolyhos érzetet adva neki. Szóval az asztal élettartalma is növekszik ezzel. A nyél tisztításához használjunk egy nagyon picit nyirkos törlőt/anyagot töröljük le és utána szárítsuk meg azonnal. Ezzel eltávolíthatjuk a felületi foltokat, ha azonban a foltokra korábban nem vigyáztak, akkor egy nagyon finom dörzspapírt kell használni. Ezzel eltávolítunk egy vékony réteget a nyélből a folttal együtt, sajnos azonban megnyitja a fa pólusait is ezáltal könnyebbé téve a későbbi foltosodást, ezért a pólusok lezárása érdekében a nyelet fel kell polírozni. Ez egy házi megoldás, és nem olyan hatékony mint a faesztergás profi tisztítás. Ezekkel az eljárásokkal úgyszintén visszanyerhetjük a száraz kezektől a krétától és a por lerakódásától elveszett lágyságát a nyélnek. A nyél tisztán tartásának másik módja hogy a kezeinket rendszeres kézmosással tisztán tartjuk hogy a huzamosabb játék közben összegyűlt izzadtságot eltávolítsuk. Néhány játékos törölközőt is hoz magával a bajnokságokra, hogy a kezüket és a dákójukat megtörölhessék; zsebkendők és egyéb anyagok is hasonlóan jól működnek ha tiszták.
[szerkesztés] Kapcsolódások
A kapcsolódások néha nincsenek jól lezárva így nedvesség kerülhet a fába olyan környezetben. A magas páratartalom és nagy hőmérséklet ingadozás tönkreteheti a kapcsolódásokat és ezáltal a dákót magát is. A kapcsolódások védelmére vásárolhatunk egy dákótáskát vagy kapcsolódásvédőt ami a kapcsolódásokat fedi a kibővített védelem kedvéért.
[szerkesztés] Fenék
A dákó fenék végződésének van a szüksége a legkevesebb karbantartásra, hisz többnyire nem nagyon nyúlunk hozzá a borítást kivéve. Egy alig nedves majd egy száraz törlő gyors áthúzása a fa felületeken el kellene távolítson minden szennyeződést olajt és újlenyomatot. Ha a dákónak van borítása az büdössé válhat és elengedhet a dákótól. A szag a játék helyétől és a piszkos izzadt kezektől van. Nem igazan mosható hisz a dákón van, de mikor nagyon rosszá válik cserélhető. Mint a többi karbantartási esetben is a megelőzés sokkal hatékonyabb a dákó alkatrészének cseréjénél. A borítás néhány anyaga sokkal jobb mint mások. Például az ír vászon erősödik nedvesség hatására és nem enged el mint mások.
A lötyögő fenék többnyire a rossz konstrukcióból adódik és nem igazán van mit tenni ellene hacsak nem élni vele. Nem befolyásolja a játékmenetet a pszichológiai hatástól eltekintve, amikor a többi játékos "Didergő Dákónak" gúnyolja a tulajdonost.
Az ütköző elvesztésének megakadályozása igen egyszerű: ne játsszunk vele és nem fog meglazulni; ha mégis, csak szorítsuk oda újra mivel fontos részei a dákónak.
[szerkesztés] A dákó egészben
A dákót egészben tartsuk olyan helyen ahol nincs nagy hőmérséklet ingadozás mivel az elgörbítheti. Általában a dákókat dákótáskában tárolják (ez lehet puha vagy kemény fedelű is) a könnyű szállíthatóság érdekében, a nedvességtől, a környezeti hatásoktól és a nagy hőmérséklet ingadozástól való védelemért.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- The Billiard Resource: Manufacturers - dákógyártók listája.
- CueSportGroup Dákók, tartóik, és kellékek
- Az amerikai dákógyártók szövetsége - Egy szervezet ami a dákók egyediségét és gyűjthetőségét propagálja.
- Dákó anatómia
- Platinum Billiards - Független dákó vizsgálati szerv
- Easy Pool Tutor - Alapvető biliárdos ismeretforrás
Based on work by