Claudianus (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Claudianus, Claudius (Alexandria, IV. század második fele - Róma?, 404 után), római költő.

Ifjúságát szülővárosában, Alexandriában töltötte, ekkor még anyanyelvén költött epigrammákat, illetve Gigantomachia című eposzából részleteket. A 390-es évek elején Rómába költözött, és kapcsolatba került a vezető szerepet játszó szenátori családokkal. Ekkor tért át a latin nyelvű költészet művelésére, első latin költeménye a Probrinus és Olybrius consulok tiszteletére írott verse. Hamar komoly sikereket ért el, sikerei bejuttatták a mediolanumi császári udvarba is. Költői tehetségét elsősorban a kor vezető politikusa és hadvezére, a vandál származású Stilicho szolgálatába állította. Hamarosan tribunusi és notariusi rangot kapott, sőt 401-ben Arcadius és Honorius császárok Traianus fórumán szobrot emeltettek tiszteletére. Költészetében elsősorban a kor fontos eseményeit kísérte: ünnepelte Honorius konzulságait és házasságát, írt a mauretániai felkelők elleni háborúról („De bello Gildonico"). Nagy költeményben ünnepelte Stilicho 400. évi consulságát, majd Alarich elleni háborújának sikerét („De bello Gothico", A gót háború). A riválissá váló keleti császárság vezető politikusait költeményeiben támadta (In Rufinum, Rufinus ellen, 396). Írt tisztán mitológiai tárgyú költeményeket is (pl. „De raptu Proserpinae", Proserpina elrablásáról).

Magyarországi hatása jelentős, ő volt Janus Pannonius példaképe, de később Petőfi Sándor néhány költeményében is kimutható a hatása.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)