Boris Vian

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Boris Vian (Ville-d'Avray, Franciaország, 1920. március 10. – Párizs, Franciaország, 1959. június 23.), francia író, költő, muzsikus

Vian a francia avantgarde művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívüli tehetség volt, mint jazz-muzsikus (trombitás), zeneszerző és festő is ismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott. Muzsikált Miles Davissel is.

Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Legsikeresebb műve az 1947-ben megjelent Tajtékos napok (L'Écume des jours) volt, amelyet Raymond Queneau korunk legmeghatóbb szerelmi regényének nevezett.

1959. június 23-án a Vernon Sullivan álnév alatt írt regényéből készült Köpök a sírotokra című film vetítése közben felállt, dühös megjegyzést tett a filmre, majd összeesett. Szívrohamot kapott, mely a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.

Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.

Könyvei közül sok többször is megjelent magyarul.

[szerkesztés] Művei

Tajtékos napok (L'Écume des jours, 1947), Európa zsebkönyvek, 1979. szöveg
Köpök a sírotokra, Láng kiadó, é.n. ISBN 963-02-6390-4 (J'irai cracher sur vos tombes, 1946), Vernon Sullivan álnéven
Pekingi ősz, PolgArt Kiadó, Kiadás éve: 2001. (L’automne a Pékin) szöveg
A hangyák
Venyigeszú és a plankton, Európa, 1984. (Vercoquin et le plancton, 1947)
Cantilène en gelée, 1949 (versgyűjtemény)
A hangyák (Les Fourmis, 1949)
Zűrzavar az Ardenekben
Minden hulla fekete
Öljünk meg minden rohadékot
És mindez a nők miatt
Vörös fű (L'Herbe rouge, 1950)
Szívtépő