Bezerédj István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bezerédj István (Szerdahely, 1795. október 25. – 1865.) reformkori politikus, kiváló szónok.

Iskoláit Pozsonyban és Sopronban végezte, majd Tolna megyébe költözött. Itt már fiatalon, 1823-tól aktívan bekapcsolódott a megyei közéletbe. Legfőképpen az alkotmány helyreállítása, az országgyűlés összehívása mellett érvelt. Az 1830-as és az 1832-36 közötti országgyűléseken Tolna megye képviselőjeként vett részt. Az utóbbin tűnt fel kiváló szónokként, amikor az úrbér kérdésének tárgyalásánál ő küzdött legerőteljesebben az adózó nép terheinek könnyítése érdekében.

Az 1839-40-es országgyűlésen csak egy ideig volt követ, azután ellenzéke elérte visszahívását. Humanitárius elveket vallott, ellenezte a halálbüntetést, és ezt igyekezett a büntető törvénykönyvet kidolgozó bizottságban is érvényesíteni, melynek tagja volt.

Kiváló szónok volt, de tetteivel is alátámasztotta elveit, többek között az ország első óvodáját is ő alapította Hidján, előmozdította a selyemhernyó-tenyésztést, és megkönnyítette jobbágyainak a megváltást.

Amikor az 1844-es országgyűlésen a közteherviselés ügye hosszas vita után megbukott, a következő megyegyűlésen adózásra kötelezte saját magát. Ezt az eljárását Széchenyi a „pisztoly idő előtti elsütésének” nevezte. Tagja volt még az 1848-as országgyűlésnek is; Debrecenben a békepárthoz tartozott.

[szerkesztés] Forrás

• Pallas Nagy Lexikona