Beresteczkói csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A beresteczkói csata: ukránul: Берестецька битва, oroszul: Берестецкая битва A lengyel hadsereg Bohdan Hmelnickij ellen vívott ütközete 1651. június 28-30-án.

A zborówi béke után két évvel a kozákok és Ukrajna újból fellázadt a lengyelek ellen, de a lengyel fél is kezdeményezte a háborút. A kozákokhoz csatlakozott a tatár kán hordáival, akiket Tuhaj-bej irányított a harcban. A nyárra már lángokban állt Ukrajna és több várat is bevettek, de II. János Kázmér vezetésével a teljes haderő megindult és Beresteczkó mellett csatát vállalt Hmelnickijjel szemben.

A főhetman hadereje elérhette a 100 ezer főt is, vele együtt a kán szintén százezres hordái, mellette több mint 10 ezer török harcos és még 100 ezer ukrán parasztfelkelő. Velük szemben a lengyel-litván hadsereg a még király hűségén levő lajstromos kozákokkal és ukrajnai csapatokkal nagyjából ugyanannyit tett ki. Június 28-án és a rákövetkező napra eléggé egyenetlenül folyt le a harc és nagy véráldozatokkal járt, ami miatt a nap hátralevő része gyakran halotthordással telt el. Június 30-án fordulat állt be, mikor Jeremi Wisniowiecki herceg ezredei megkezdték a támadást. Ezalatt a kozákok a királyi hadak hátába kerültek és már-már úgy tűnt a lengyelek megfutamodnak, mikor is Wisniowiecki átvágta a ukrán-török sorokat és megtámadták a kánt, akinek az elit hadai az átellenes dombokat foglalták el. Azt ezt követő kemény harcban a kán testvére Amurat és a krími hadak vezére, az oroszlánul harcoló Tuhaj-bej is elesett, a kán megsebesült. Ekkor János cselekvésre szánta el magát és a tatárok ellen indult, hogy a hordáikat megsemmisíthesse. De azok nem várták meg a bekerítést és kivonultak az ütközetből. Az egyik sereg vezérét Islan-Girejt szétverték és a törökök is megfutamodtak. Hmelnickij könyörögve próbálta maradásra bírni a kánt, de az dühödt gőgjében elhurcolta.

A vereség teljessé vált és már csak a kozákok szekérvára maradt meg, akik az odazárkózott pórnéppel még így is kétszázezer főt tettek ki. Az erődítményt közben rászakadt a zápor és ez időt engedett a kozákoknak, hogy megerősíthessék magukat. Az eső elmúltával a lengyelek a litvániai hadakkal bekerítették az ukránokat és a kozákokat. Számuk úgy 110-120 ezer főt tett ki. A kozákság egyezkedésbe bocsátkozott, de ez nem vezetett eredményre és mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett a harcokban. Közben a parancsnokságot átvevő kropiwnai ezredeskapitány Dziedziela egyre csak abban reménylet, hogy a főhetman és a kán mégiscsak visszatér, de ez a reménye hamisnak bizonyult. Az előljárók leváltották és Ivan Bohun ezredeskapitányt tették meg, aki a csata előtt pár nappal Winnicánál megfutamította a lengyeleket. A Pleszowa folyón át hídat akart leverni, hogy kivezesse a kozák-paraszt hadakat. Ám a lengyel tüzérség szétrombolta azt és a hadakon pánikhangulat lett úrrá. A szekérvárból kirontók közül sokan belefultak a mocsarakba, a többiek java része áldozatul esett a lengyel és litván haderőnek.

Ez a kegyetlen mészárlás még inkább szította a kozákokban a lengyelekkel szembeni gyűlöletet, amit a lengyel területek könyörtelen pusztításával toroltak meg. Hasonlóval válaszoltak a lengyelek Ukrajnában, amit a törökök és a tatárok is tovább égettek.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Hernyk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal
• Weiszhár Attilla - Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum, 2004.