Balogh János (biológus)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Balogh János (Nagybocskó, 1913. február 19. – 2002. augusztus 15.), egyetemi tanár, az MTA tagja
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jelentősége
A nemzetközi zoológia és ökológia kiemelkedő személyisége, a zoocönológiai és trópusi ökológiai kutatások hazai elindítója.
[szerkesztés] Élete
A Pázmány Péter Tudományegyetem elvégzése után, 1935-ben, egyetemi doktorátust szerzett, majd 1937-1946 között a Dr. Dudich Endre professzor által vezetett Állatrendszertani és Állatföldrajzi Tanszéken kezdte meg tevékenységét, eleinte mint fizetés nélküli gyakornok, majd tanársegéd, később adjunktus. 1944-ben habilitált. Ezután a Magyar Tudományos Akadémián dolgozott, majd 1951-ben tudományos kutatóként visszatért a tanszékre, ahol Talajzoológiai Kutatócsoport egyik alapítója és vezetője lett (1960-1980). Európai viszonylatban elsők között foglalkoztak az erdőtalajok szervesanyag dekompozíciójának zoogén faktoraival.
Életművének legjelentősebb eredménye ökológiai és zoocönológiai munkássága, elméleti kutatásainak szintéziseként megjelent két legfontosabb könyve:
- A zoocönológia alapjai, Budapest 1953. és a
- Lebensgemeinschaften der Landtiere, Budapest-Berlin, 1958.
Az első magyar, a második európai viszonylatban alapvető kézikönyv, amellyel megalapozta a hazai zoocönológia és az életközösségek kutatásának helyes irányait, tisztázva, kikristályosítva a fontos fogalmakat, megismertetve e tudomány kutatási módszereivel is, nem véletlen, hogy még ma is sokat idézik.
1952-ben elnyerte a biológiai tudomány kandidátusa, majd két évre rá a biológiai tudomány doktora címet. 1965-ben már az MTA levelező tagja, és 1966-tól egyetemi tanár. 1973-ban lett az MTA rendes tagja. Az MTA Biológiai Osztályának alelnöke volt 1970-1973, majd elnöke 1973-1980 közt. 1985-ben az ELTE díszdoktorává avatta. Az Osztrák Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett 1986-ban.
Az oktatásban elsősorban az ökológia tantárgy megalapozásával vett részt, a biológus és a biológia-tanár szakos hallgatóknál, de örömmel jártak óráira az első éves földtudomány szakos hallgatók is, akik számára "A biológia alapjai" című tárgy keretében igyekezett a Föld fontos nagy ökológiai problémáira felhívni a figyelmet. Rámutatott a különböző természettudományi kutatások eredményei szintézisének szükségességére is. Rendkívül sokat olvasva, csodálatos érzékkel, hazánkban elsőnek mutatott rá azokra az összefüggésekre és problémákra, amelyek bolygónk múltbeli és jelenlegi működésével kapcsolatosak. Ő beszélt elsőként az egyetemi hallgatóknak például az oxigénes légkör abiotikus és biotikus evolúciótól függő alakulásának kapcsolatairól, a modern szemléletű kontinens-vándorlások ökológiai hatásáról és zoológiai bizonyíthatóságáról. Kitűnő előadóképességgel rendelkezett, személyes élményeit is mindig beleszőtte a mondandóba, és lebilincselte a hallgatóságot. PhD-kurzusait még halálának évében is megtartotta.
1963-tól kezdve teljesült az ötven éves professzor álma első ízben, amikor is mint a Magyar UNESCO Bizottság tagja, UNESCO támogatással elöször vezethetett egy talajzoológiai expedíciót Afrikába. Ezután ilyen támogatással, valamint kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén számos trópusi talajzoológiai expedíciót szervezett 1963-2001 között Afrikába, Dél-Amerikába, Ázsiába, Új Guineába, Ausztráliába, Óceániába és Új Kaledóniába.
Az utolsó három általa irányított trópusi expedíció (2000-2001 folyamán) az MTA és a Magyar Televízió együttes szervezésében a Seychelles-szigetek, Mauritius, Reunion, Gabon, Sao Tomé, Chile és Bolívia eső- és mohaerdeit, valamint paramo vegetációját célozta.
A kutatások rész szintéziseként két fontos könyve jelent meg:
- Balogh J. and Balogh P. (1992): The Oribatid Genera of the World, I-II. , valamint
- Balogh J. and Balogh P. (2002): Identification keys to the Oribatid Mites of the Extra-Holarctic Regions, vols I.-II.
Az expediciók gyüjtött anyagának feldolgozásából publikációk százai jelentek meg szerte a világon.
Szorosabb értelemben vett tudományos munkássága mellett minden alkalmat megragadott, élve a televízió, a rádió adta lehetőséggel, hogy felhívja a figyelmet az élő bolygónkat veszélyeztető problémákra (már 1971-ben, az elsők közt mutatott rá a felmelegedés veszélyére), az ökológiai törvényszerűségek figyelembevételének szükségességére, az erdők, a vizek, a levegő védelmére. Nem vetette meg, sőt felismerte a tudományos népszerűsítés rendkívüli fontosságát, ezért elfogadta az iskolák előadásokra való felkéréseket is. Rendkívül népszerű volt és igen elismert A napsugár nyomában című TV-filmsorozata, és sokan hallgatták szívesen a rádióban elhangzott érdekes előadás-sorozatait. Kiemelkedő ezen a téren a Duna-TV-ben bemutatott két sorozat: Lesz-e Holnap? és az Út a jövőnkbe tíz, illetve húsz részben. Ez utóbbit az Európai Napenergia Bizottság nemzetközi kitüntetésben részesítette. Beszéljünk a jövőnkről c. TV-előadásaival egészen haláláig szót emelt a „megsebzett bolygó”-ért.
[szerkesztés] Díjai, kitüntetései
[szerkesztés] Forrás
A szócikk Dr. Dózsa-Farkas Klára egyetemi tanár (részben publikált) kéziratainak személyes visszaemlékezések alapján módosított változata, amely az eredeti szerző kifejezett engedélyével készült. (A szócikk egyes szakaszai más (Wikipédián kívüli) forrásokból ismerhető szövegekkel azonosak.)
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Magyar Rádióban közölt életrajza
- Balogh János legrészletesebb önéletrajzi írása: Túrkevétől Óceániáig - Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. 2003.
- Balogh János kevéssé ismert utolsó tudományos könyvének (2002) ismertetése (Book review)