Bölöni Farkas Sándor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bölöni Farkas Sándor (Bölön, 1795. január 15. - Kolozsvár, 1842. február 4.), erdélyi író, műfordító, utazó, művelődésszervező

[szerkesztés] Élete

1805-1815 között a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult. 1816-17-ben elvégzi a jogot a kolozsvári királyi líceumban, utána Wesselényi Miklóssal együtt a marosvásárhelyi ítélőtáblán folytat joggyakorlatot. 1817-ben a kolozsvári főkancellárián felesküdött jegyzőnek.

1819-től kezdve lefordította Schiller: Don Carlos, Goethe: Az ifjú Werther gyötrelmei és Madame de Stael: Corinne című műveit, de nem talált kiadót.

1825 júliusában hét hivatalnoktársával megalapítja a Gondviselő Társaság nevű önsegélyező egyletet, vagyis az első magyar hitelszövetkezetet.

1828-ban hozzáfogott Erdély történetének megírásához, de ebből csak 63 oldal készült el.

1830-1832 között Nyugat-Európai és Észak-Amerikai utazást tett, Béldi Ferenc kiséretében. Ezeknek az utazásoknak a leírását 1834-ben adták ki Kolozsváron, de a mű hamarosan tiltólistára került. Az útleírás VIII. fejezete tartalmazza az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását.

1833-ban az ő kezdeményezésére alakult meg Kolozsváron a Nemzeti Casino.

1834-ben az ő javaslatára indult meg a Vasárnapi Újság című néplap, Brassai Sámuel szerkesztésében. Szintén Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére alakult meg a Vívó Intézet és az Asszonyi Olvasó Egylet.

1836-ban a kolozsvári játékszín tollvivő titkára lett, ő szedte rendbe a színház anyagi ügyeit.

1842-ben halt meg, tüdőbajban.

[szerkesztés] Művei

• Utazás Észak-Amerikában
• Utazás Nyugat-Európában
• Naplótöredék

[szerkesztés] Hivatkozások

• Életrajza az unitárius pantheonban
• Mikó Imre: A bércre esett fa Bölöni Farkas Sándor életregénye