Andics Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Andics Erzsébet (Budapest, 1902. június 22. – Budapest, 1986. április 2.) történész, politikus, az MTA tagja. Berei Andor felesége, Farkas Vladimir anyósa.

[szerkesztés] Élete

1918-ban lépett be a kommunista pártba. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. Az emigránsmozgalom mellett beiratkozott a bécsi egyetem történelem szakára. 1921-ben illegális pártmunkára Budapestre küldték, ahol letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1922-ben a fogolycsere-egyezmény keretében a Szovejetunióba került, ahol folytatni tudta félbehagyott tanulmányait. 1928-tól tudományos kutatóként dolgozott, 1930-tól főiskolákon tanított, 1937-1941 között a Moszkvai Állami Egyetem tanára volt. 1940-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1943–44-ben ő vezette a krasznogorszki antifasiszta iskolát.

1945-ben tért vissza Magyarországra. 1946–53-ban az MDP Pártfőiskoláján dolgozott, 1953–54-ben az oktatásügyi miniszter első helyettese volt, 1954–56-ban az MDP KV Kulturális Osztályának vezetője. 1956. október 28-án férjével, Berei Andorral és más politikusokkal együtt Moszkvába szállították. Andics és Berei november 5-én visszaérkeztek Szolnokra, ahol a Kádár-kormány tájékoztatási csoportjának vezetőiként a Szabad Nép-et szerkesztették. 1956. november 16-án Berei Andorral együtt a Szovjetunióba távoztak. 1958 áprilisában települt haza.

1948-50 között a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen tanított. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. 1950–1958 között a Magyar Történelmi Társág elnöke, 1950–56-ban az Országos Béketanács elnöke volt. 1950-től 1974-ig a budapesti tudományegyetemen volt tanszékvezető.

[szerkesztés] Művei

Munkásosztály és nemzet (Budapest, 1945)
Igazságos és igazságtalan háborúk (Budapest, 1945)
Fasizmus és reakció Magyarországon (Budapest, 1945)
A Magyar Komunista Párt nemzeti párt (Budapest, 1946)
Nemzetiségi kérdés, nemzetiségi politika (Budapest, 1946)
Ellenforradalom és bethleni konszolidáció (Budapest, 1946)
Demokrácia és szocializmus 1918–19-ben (Budapest, 1948)
Az egyházi reakció 1848–49-ben (Budapest, 1949)
Kossuth harca a reakció ellen (Budapest, 1952)
A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–1849-ben I–III (Budapest, 1952–81)
A magyarországi munkásmozgalom az 1848–1849-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig (Budapest, 1954)
Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején (Budapest, 1955)
A Habsburgok és Romanovok szövetsége (Budapest, 1962)
Metternich és Magyarország (Budapest, 1975, ISBN 963-05-0733-1)