Alcuin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alcuin vagy Albinus (angolul Eahlwine) (735., Eboracum (ma York) – 804. május 19., Tours) angol teológus. A nevét néha Alchuine-nak írta, és Nagy Károly udvarában Albinus Flaccusnak nevezték – ez talán hízelgő utalás volt Horatiusra. Saját művei – mindegyik latin nyelvű – kevésbé voltak jelentősek, mint a császár oldalán betöltött tisztsége.

[szerkesztés] Élete

Alcuin maga a yorki katedrális iskolájában tanult, és egyszer elkísérte oktatóját, Ethelbertet Rómába elveszett latin nyelvű iratokat keresni. 766-ban Ethelbertet kinevezték yorki érseknek, és Alcuin vette át a helyét az iskola élén. 781-ben, amikor Rómából jött hazafelé, útközben, Parmában találkozott Nagy Károly császárral, aki rávette, hogy hagyja ott Angliát és telepedjen le az udvarában. Alcuin megélhetéséről a császár gondoskodott: kinevezte Ferriéres és Saint Loup apátjának. Alcuin 790-ig a frank udvarban maradt, az uralkodó fiait és a kispapokat tanította. Gyakorlatilag ő alkotta az iskola teljes tantestületét, és ő alapította a könyvtárat.

790-ben Alcuin visszatért Angliába, de két év múlva Nagy Károly visszahívta. Alcuin utoljára 794-ben ment vissza, de csak rövid időre. A császár, hogy a tanácsaira és a társaságára számíthasson, neki adományozta a tours-i Szent Márton-apátságot. Alcuin egészen haláláig itt élt. Ottléte alatt az apátság iskolája a legjobb európai iskola lett: ez volt az az egyetlen hely a középkorban, ahol a klasszikus szerzők művei megvoltak.

[szerkesztés] Művei

Alcuin írásainak legnagyobb része levél; főleg Nagy Károlyhoz. Írt retorikai és nyelvtankönyveket ( néhányat párbeszédes formában, például az Alcuin és Pepint ), prédikációkat, verseket, episztolákat és egy egyháztörténeti munkát: a yorki templom történetét versbe szedve. Vallási nézetei nagyon ortodoxak voltak: a [[794]-es frankfurti zsinaton elérte az örökbefogadóezetőjének elítélését – ez vallási és politikai szempontból is fontos volt. Alcuint leginkább mint kulturális szervező volt híres a maga idejében, nem mint szerző. A Karoling reneszánszt támogatta. Az angol irodalomban nincs különösebb jelentősége, mivel mindent latinul írt és nagyon kevés művét fordították le eddig angolra.

Művei: Alcuini Opera ( összes munkái, kiad. 1617 ); Rhetoric Works ( kiad. 1943, szerk. és ford. W. S. Howell )