A tiszaeszlári vérvád

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tiszaeszlári vérvád az a Solymosi Eszter tiszaeszlári cselédlány eltűnése (1882. április 1.) után elterjedt szóbeszéd volt, ami szerint a lányt a zsidók ölték meg, a nyakát elvágták, hogy vérét a húsvéti pászkába keverjék.

Tartalomjegyzék

1 Az eljárás
2 Antiszemita hangulatkeltés
3 A per
4 Források
5 Feldolgozások
6 Lásd még

[szerkesztés] Az eljárás

E középkori babonát felelevenítő vád alapján indult eljárás 1882-ben először a falubeli zsidók, majd számos további társuk ellen. Gyilkossággal vádolták meg Svarcz Salamon, Bukszbaum Ábrahám és Braun Lipót metszőket és Vollner Herman koldust, bűnrészességel Scharf Józsefet, Junger Adolfot, Veiszstein Lázárt, Lusztig Sámuelt, Braun Ábrahámot és Taub Emánuelt, „bűnpalástolással” pedig Fogel Amselt, Smilovics Jankelt, Herskó Dávidot, Grósz Mártont és Klein Ignácot. A Bary József vizsgálóbíró által vezetett nyomozás során letartóztatták, fogságban tartották, kínzással és kényszerítéssel vették rá a vádlottakat, hogy a vizsgálóbíró által összeállított vádaknak megfelelő vallomást tegyenek. A koronatanú Scharf Móric, az egyik megvádolt falubeli zsidó tizennégy éves fia volt, akit szüleitől és a többi vádlottól elzárva tartottak és vettek rá a terhelő vallomás betanulására.

[szerkesztés] Antiszemita hangulatkeltés

Az Istóczy Győző és Ónódy Géza parlamenti képviselők által is megerősített vérvád felelevenítése Európa-szerte figyelmet keltett, Magyarországon pedig a zsidókkal való teljes leszámolás követeléséig és a dunántúli és északi megyékben kitört antiszemita zavargásokig fajult. A nyomozás során, hónapokkal eltűnése után megtalálták Solymosi Eszter sértetlen holttestét a Tiszában, a vád azonban ezt nem ismerte el bizonyítéknak a lány öngyilkosságára, hanem ugyancsak a zsidók terhére rótta, hogy felmentésük érdekében megszervezték a már nem egyértelműen felismerhető halottnak a hatóságok kezére juttatását.

[szerkesztés] A per

A megvádoltak védelmét Eötvös Károly képviselő és ügyvéd vállalta el, szembeszállva az antiszemita hisztéria keltette légkörrel és saját pártja, a Függetlenségi Párt ellenzésével. Védőtársaival, Funták Sándorral és Horánszky Nándorral együtt minden mozzanatában feltárta az ügyet, így tudta szembeszegezni a koholt vádak szövevényével a valóság részleteit. A „tiszaeszlári” per Nyíregyházán 1883. június 20-tól augusztus 3-ig lefolytatott végtárgyalásán az ügyészi feladatokat Kozma Sándor királyi főügyész látta el. Eötvös híres, hétórás védőbeszéde július 3-án reggel háromnegyed 9-től délután 4 óráig tartott. A rá egy hónapra, augusztus 3-án kihirdetett ítélet kimondta a megvádolt zsidók felmentését.